Biblia

¹ Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett * gyümölcs.

² És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg * néki többé!

³ Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, * így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.

⁴ Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, * és e föld szegényeinek kipusztítására.

⁵ Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? * hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!

⁶ Hogy megvegyük a * szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!

⁷ Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!

⁸ Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és * dagad és apad, mint Égyiptom folyója.

⁹ És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, * és besötétítem a földet fényes nappal.

¹⁰ Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, * és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát * siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja!

¹¹ Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.

¹² És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.

¹³ Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!

¹⁴ A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: * és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak * és nem kelnek fel többé!