Biblia

Fejezet 1

¹ Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának * példabeszédei,

² Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

³ Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

⁴ Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

⁵ Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

⁶ Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

⁷ Az Úrnak félelme * feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

⁸ Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását * el ne hagyd.

⁹ Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

¹⁰ Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne * fogadd beszédöket.

¹¹ Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk * vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

¹² Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

¹³ Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

¹⁴ Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

¹⁵ Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat * ösvényüktől;

¹⁶ Mert lábaik a gonoszra * futnak, és sietnek a vérnek ontására.

¹⁷ Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

¹⁸ Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

¹⁹ Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét * veszi el.

²⁰ A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon * zengedezteti az ő szavát.

²¹ Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

²² Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

²³ Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

²⁴ Mivelhogy hívtalak * titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

²⁵ És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

²⁶ Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

²⁷ Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, * és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

²⁸ Akkor segítségül hívnak engem, de nem * hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

²⁹ Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

³⁰ Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

³¹ Esznek azért az ő útjoknak * gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

³² Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

³³ A ki pedig hallgat engem, lakozik * bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

Fejezet 2

¹ Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

² Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

³ Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

⁴ Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

⁵ Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

⁶ Mert az Úr ád * bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.

⁷ Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst * a tökéletesen járóknak,

⁸ Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

⁹ Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

¹⁰ Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.

¹¹ Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,

¹² Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

¹³ A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

¹⁴ A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

¹⁵ A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.

¹⁶ Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó * asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével * hizelkedik,

¹⁷ A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;

¹⁸ Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.

¹⁹ Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek * útait.

²⁰ Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

²¹ Mert az igazak lakják * a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

²² A gonoszok pedig a földről * kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.

Fejezet 3

¹ Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat * megőrizze a te elméd;

² Mert napoknak hosszú * voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.

³ Az irgalmasság * és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat * a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

⁴ Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.

⁵ Bizodalmad legyen az Úrban * teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

⁶ Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.

⁷ Ne légy bölcs * a te magad * ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

⁸ Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás * a te csontaidnak.

⁹ Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész * jövedelmed zsengéjéből.

¹⁰ Eképen megtelnek * a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

¹¹ Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő * dorgálását.

¹² Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.

¹³ Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

¹⁴ Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek * megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

¹⁵ Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.

¹⁶ Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

¹⁷ Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.

¹⁸ Életnek * fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik * megtartják boldogok!

¹⁹ Az Úr bölcseséggel * fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.

²⁰ Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,

²¹ Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz * bölcseséget, és a meggondolást!

²² És lesznek ezek élet * a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

²³ Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat * meg nem ütöd.

²⁴ Mikor lefekszel, nem * rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.

²⁵ Ne félj a hirtelen való * félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;

²⁶ Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.

²⁷ Ne fogd meg a * jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

²⁸ Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, * azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.

²⁹ Ne forralj a te felebarátod * ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.

³⁰ Ne háborogj egy emberrel is * ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

³¹ Ne irígykedjél * az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

³² Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő * titka.

³³ Az Úrnak átka van a * gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

³⁴ Ha kik csúfolók, ő * megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.

³⁵ A bölcsek * tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

Fejezet 4

¹ Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

² Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.

³ Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.

⁴ Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg * az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;

⁵ Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.

⁶ Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.

⁷ A bölcseség * kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.

⁸ Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; * tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.

⁹ Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép * ékes koronát ád néked.

¹⁰ Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; * így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.

¹¹ Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.

¹² Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.

¹³ Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.

¹⁴ A hitetleneknek útjára * ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.

¹⁵ Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.

¹⁶ Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.

¹⁷ Mert az istentelenségnek étkét eszik, és * az erőszaktételnek borát iszszák.

¹⁸ Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal * világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.

¹⁹ Az istentelenek útja pedig olyan, mint a * homály, nem tudják miben ütköznek meg.

²⁰ Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.

²¹ Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.

²² Mert életök * ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.

²³ Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból * indul ki minden élet.

²⁴ Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak * álnokságát távoztasd el magadtól.

²⁵ A te szemeid előre * nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.

²⁶ Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.

²⁷ Ne térj jobbra, * se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

Fejezet 5

¹ Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

² Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

³ Mert színmézet csepeg * az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

⁴ De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

⁵ Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

⁶ Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

⁷ Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

⁸ Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

⁹ Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a * kegyetlennek;

¹⁰ Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.

¹¹ Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

¹² És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

¹³ És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

¹⁴ Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

¹⁵ Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

¹⁶ Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

¹⁷ Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

¹⁸ Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

¹⁹ A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

²⁰ És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

²¹ Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek * útai, és minden ösvényeit ő * rendeli.

²² A maga álnokságai * fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

²³ Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

Fejezet 6

¹ Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:

² Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

³ Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

⁴ Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

⁵ Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

⁶ Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

⁷ A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

⁸ Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

⁹ Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

¹⁰ Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, * még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

¹¹ Így jő el, * mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

¹² Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

¹³ A ki hunyorgat * szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

¹⁴ Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.

¹⁵ Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

¹⁶ E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:

¹⁷ A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

¹⁸ Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

¹⁹ A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

²⁰ Őrizd meg, fiam, atyád * parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

²¹ Kösd azokat szívedre * mindenkor, fűzd a nyakadba.

²² Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

²³ Mert szövétnek * a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

²⁴ Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.

²⁵ Ne kivánd az * ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

²⁶ Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!

²⁷ Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

²⁸ Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

²⁹ Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem * marad büntetlen, valaki illeti azt!

³⁰ Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

³¹ És ha rajta kapatik, * hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

³² A ki pedig asszonynyal paráználkodik, * bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

³³ Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.

³⁴ Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

³⁵ Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

Fejezet 7

¹ Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

² Az én parancsolatimat tartsd meg, és * élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

³ Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

⁴ Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

⁵ Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő * beszédivel hizelkedő idegentől.

⁶ Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

⁷ És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy * bolond ifjat,

⁸ A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához * menő úton lépeget,

⁹ Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

¹⁰ És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

¹¹ Mely * csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

¹² Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

¹³ És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

¹⁴ Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

¹⁵ Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

¹⁶ Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi * szövésű szőnyegekkel.

¹⁷ Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

¹⁸ No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

¹⁹ Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

²⁰ Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

²¹ És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak * hizelkedésével elragadá őt.

²² Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

²³ Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

²⁴ Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

²⁵ Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

²⁶ Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

²⁷ Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Fejezet 8

¹ Avagy a bölcsesség * nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

² A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

³ A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

⁴ Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!

⁵ Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

⁶ Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

⁷ Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

⁸ Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

⁹ Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

¹⁰ Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

¹¹ Mert jobb a bölcseség * a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

¹² Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

¹³ Az Úrnak félelme * a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

¹⁴ Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

¹⁵ Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

¹⁶ Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

¹⁷ Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan * keresnek, megtalálnak.

¹⁸ Gazdagság * és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

¹⁹ Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

²⁰ Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

²¹ Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, * és erszényeiket megtöltsem.

²² Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái * előtt régen.

²³ Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

²⁴ Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem * vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

²⁵ Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

²⁶ Mikor még nem csinálta vala * a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

²⁷ Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

²⁸ Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

²⁹ Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne * hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

³⁰ Mellette valék * mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

³¹ Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.

³² És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, * a kik az én útaimat megtartják.

³³ Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

³⁴ Boldog ember, a ki hallgat * engem, az * én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

³⁵ Mert a ki megnyer engem, nyert életet, * és szerzett az Úrtól jóakaratot.

³⁶ De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti * a halált!

Fejezet 9

¹ Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

² Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

³ Elbocsátá az ő leányit, * hivogat a város magas helyeinek tetein.

⁴ Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:

⁵ Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

⁶ Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

⁷ A ki tanítja a csúfolót, * nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

⁸ Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és * szeret téged.

⁹ Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

¹⁰ A bölcseségnek kezdete az * Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

¹¹ Mert én általam sokasulnak meg a te * napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

¹² Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

¹³ Balgaság asszony * fecsegő, bolond és semmit nem tud.

¹⁴ És leült az ő házának * ajtajába, székre a városnak magas helyein,

¹⁵ Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

¹⁶ Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:

¹⁷ A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!

¹⁸ És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!

Fejezet 10

¹ Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú * örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.

² Nem használnak a gonoszság kincsei; * az igazság pedig * megszabadít a halálból.

³ Az Úr nem hagyja éhezni * az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.

⁴ Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.

⁵ Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.

⁶ Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be.

⁷ Az igaznak emlékezete * áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.

⁸ A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.

⁹ A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az ő útát, kiismertetik.

¹⁰ A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.

¹¹ Életnek kútfeje az igaznak * szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.

¹² A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a * szeretet.

¹³ Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a * vessző pedig a bolond hátának való.

¹⁴ A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig * közeli romlás.

¹⁵ A gazdagnak marhája az ő megerősített * városa; szűkölködőknek romlása az ő szegénységök.

¹⁶ Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bűnre van.

¹⁷ A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

¹⁸ A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.

¹⁹ A sok beszédben * elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

²⁰ Választott ezüst az * igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő.

²¹ Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak * meg.

²² Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.

²³ Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen * cselekedni.

²⁴ A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg * lesz.

²⁵ A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.

²⁶ Minémű az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.

²⁷ Az Úrnak félelme * hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik * megrövidülnek.

²⁸ Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása * pedig elvész.

²⁹ Erősség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedőinek.

³⁰ Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a * földet.

³¹ Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.

³² Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a * gonoszságot.

Fejezet 11

¹ Az álnok * font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

² Kevélység * jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

³ Az igazakat tökéletességök vezeti; de * a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

⁴ Nem használ a vagyon a * haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

⁵ A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

⁶ Az igazaknak igazságok * megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg * a hitetlenek.

⁷ Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.

⁸ Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő * helyette beesik abba.

⁹ Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.

¹⁰ Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés * van.

¹¹ Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.

¹² Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.

¹³ A rágalmazó * megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.

¹⁴ A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok * tanácsos által van.

¹⁵ Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.

¹⁶ A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

¹⁷ Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; * a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.

¹⁸ Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma * valóságos.

¹⁹ A ki őszinte az igazságban, * az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.

²⁰ Útálatosok az Úrnál az * álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.

²¹ Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.

²² Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.

²³ Az igazaknak kivánsága * csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

²⁴ Van olyan, a ki bőven adakozik, és * annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.

²⁵ A mással jóltevő ember * megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

²⁶ A ki búzáját visszatartja, * átkozza azt a nép; annak * fején pedig, a ki eladja, áldás van.

²⁷ A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára * jő az.

²⁸ A ki bízik az ő * gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az * igazak kivirágoznak.

²⁹ A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.

³⁰ Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.

³¹ Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; * mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!

³² A ki * szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.

Fejezet 12

¹ A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

² Nem erősül meg ember * az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök * ki nem mozdul.

³ A derék asszony * koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.

⁴ Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

⁵ Az istenteleneknek beszédei leselkednek * a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

⁶ Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

⁷ Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.

⁸ Jobb, a kit kevésre * tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.

⁹ Az igaz az ő barmának * érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

¹⁰ A ki míveli az ő földét, * megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

¹¹ Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.

¹² Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, * de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

¹³ Az ő szájának * gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

¹⁴ A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

¹⁵ A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

¹⁶ A ki igazán szól, megjelenti * az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

¹⁷ Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; * de a bölcseknek nyelve orvosság.

¹⁸ Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

¹⁹ Álnokság van a gonosz gondolóknak * szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

²⁰ Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

²¹ Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.

²² Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a * bolondságot.

²³ A gyorsaknak keze uralkodik; a rest * pedig adófizető lesz.

²⁴ A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

²⁵ Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.

²⁶ Nem süti meg a * rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

²⁷ Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

Fejezet 13

¹ A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló * semmi dorgálásnak helyt nem ád.

² A férfi az ő szájának gyümölcséből él * jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

³ A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

⁴ Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak * lelke pedig megkövéredik.

⁵ A hamis dolgot gyűlöli az * igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.

⁶ Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség * pedig elveszíti a bűnöst.

⁷ Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.

⁸ Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

⁹ Az igazak * világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek * szövétneke kialszik.

¹⁰ Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál * pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.

¹¹ A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; * a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.

¹² A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek * fája.

¹³ Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.

¹⁴ A bölcsnek tanítása * életnek kútfeje, * a halál tőrének eltávoztatására.

¹⁵ Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.

¹⁶ Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő * bolondságát.

¹⁷ Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig * gyógyulás.

¹⁸ Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

¹⁹ A megnyert kivánság * gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

²⁰ A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

²¹ A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.

²² A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz * számára.

²³ Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; * de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.

²⁴ A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt * fenyítékkel.

²⁵ Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az * istentelenek hasa pedig szűkölködik.

Fejezet 14

¹ A bölcs asszony * építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

² A ki igazán jár, féli az * Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.

³ A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.

⁴ Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.

⁵ A hűséges tanú * nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

⁶ A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.

⁷ Menj el a bolond férfiú * elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

⁸ Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

⁹ A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

¹⁰ A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.

¹¹ Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

¹² Van olyan út, mely helyesnek látszik * az ember előtt, és vége a halálra menő út.

¹³ Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm * fordul szomorúságra.

¹⁴ Az ő útaiból * elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.

¹⁵ Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

¹⁶ A bölcs félvén, * eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.

¹⁷ A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.

¹⁸ Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a * tudománynak koszorúját.

¹⁹ Meghajtják magokat a gonoszok a jók * előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

²⁰ Még az ő felebarátjánál is útálatos a * szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

²¹ A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet * cselekszik, * boldog az!

²² Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó * szerzőknek.

²³ Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.

²⁴ A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.

²⁵ Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

²⁶ Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz * menedéke.

²⁷ Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, * a halál tőrének eltávoztatására.

²⁸ A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

²⁹ A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.

³⁰ A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

³¹ A ki elnyomja a szegényt, * gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, * a ki könyörül a szűkölködőn.

³² Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is * reménysége van.

³³ Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar * megismerheti.

³⁴ Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.

³⁵ A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.

Fejezet 15

¹ Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig * támaszt haragot.

² A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján * pedig bolondság buzog ki.

³ Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, * nézvén a jókat és gonoszokat.

⁴ A nyelv szelídsége * életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

⁵ A bolond * megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

⁶ Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig * háborúság.

⁷ A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak * pedig elméje nem helyes.

⁸ Az istentelenek áldozatja * gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

⁹ Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

¹⁰ Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a * fenyítéket, meghal.

¹¹ A sír * és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az * emberek szíve.

¹² Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.

¹³ A vidám elme megvidámítja * az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

¹⁴ Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

¹⁵ Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.

¹⁶ Jobb a kevés az Úrnak * félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

¹⁷ Jobb a paréjnak * étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.

¹⁸ A haragos férfiú * szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.

¹⁹ A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.

²⁰ A bölcs fiú örvendezteti * az atyját; a bolond ember pedig megútálja az * anyját.

²¹ A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

²² Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs * tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.

²³ Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!

²⁴ Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

²⁵ A kevélyeknek házát * kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.

²⁶ Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; * de kedvesek a tiszta beszédek.

²⁷ Megháborítja az ő házát, a * ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.

²⁸ Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

²⁹ Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig * könyörgését meghallgatja.

³⁰ A szemek világa * megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.

³¹ A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

³² A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

³³ Az Úrnak félelme * a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az * alázatosság.

Fejezet 16

¹ Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van * a nyelv felelete.

² Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, * az Úr az!

³ Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid * véghez mennek.

⁴ Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek * napjára.

⁵ Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében * felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

⁶ Könyörületességgel * és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

⁷ Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

⁸ Jobb a kevés igazsággal, * mint a gazdag jövedelem hamissággal.

⁹ Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja * annak járását.

¹⁰ Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon * hamisságot az ő szája.

¹¹ Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden * mérőkő.

¹² Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

¹³ Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; * és az * igazmondót szereti a király.

¹⁴ A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

¹⁵ A királynak vidám * orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.

¹⁶ Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az * aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

¹⁷ Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.

¹⁸ A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.

¹⁹ Jobb alázatos lélekkel * lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

²⁰ A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az * Úrban, oh mely boldog az!

²¹ A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

²² Életnek kútfeje * az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

²³ A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.

²⁴ Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

²⁵ Van * oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.

²⁶ A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

²⁷ A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy * égő tűz van;

²⁸ A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

²⁹ Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.

³⁰ A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.

³¹ Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

³² Jobb a hosszútűrő * az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

³³ Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

Fejezet 17

¹ Jobb a száraz * falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.

² Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.

³ Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek * vizsgálója pedig az Úr.

⁴ A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

⁵ A ki megcsúfolja a szegényt, * gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen * nem lészen!

⁶ A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

⁷ Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.

⁸ Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.

⁹ Elfedezi a * vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.

¹⁰ Foganatosb a dorgálás * az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.

¹¹ Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

¹² Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.

¹³ A ki fizet gonoszt * a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.

¹⁴ Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el * a versengést.

¹⁵ A ki igaznak mondja * a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.

¹⁶ Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?

¹⁷ Minden időben szeret, a ki * igaz barát, és testvérül születik * a nyomorúság idejére.

¹⁸ Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.

¹⁹ Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.

²⁰ Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.

²¹ A ki szül bolondot, szüli ő magának * bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.

²² A vidám elme * jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.

²³ A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény * útának elfordítására.

²⁴ Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.

²⁵ Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, * és az ő szülőjének keserűsége.

²⁶ Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.

²⁷ A ki megtartóztatja * beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.

²⁸ Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek * ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

Fejezet 18

¹ A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

² Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.

³ Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

⁴ Mély víz az ember * szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

⁵ A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az * igazat az ítéletben.

⁶ A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált.

⁷ A bolondnak szája az ő * romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.

⁸ A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.

⁹ A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

¹⁰ Erős torony az Úrnak neve, * ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

¹¹ A gazdagnak vagyona az ő * erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint.

¹² A megromlás előtt * felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig * alázatosság van.

¹³ A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

¹⁴ A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

¹⁵ Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

¹⁶ Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi őt.

¹⁷ Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.

¹⁸ A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja.

¹⁹ A felingerelt atyafiú erősb az erős városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.

²⁰ A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő * belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.

²¹ Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában * van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

²² Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az * Úrtól!

²³ Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

²⁴ Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb * a testvérnél.

Fejezet 19

¹ Jobb a tökéletesen járó * szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.

² A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.

³ Az embernek bolondsága fordítja el * az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.

⁴ A gazdagság szaporítja a sok * barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.

⁵ A hamis tanú * büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

⁶ Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.

⁷ A szegényt minden atyjafia * gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.

⁸ A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.

⁹ A hamis bizonyság * nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.

¹⁰ Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni * a fejedelmeken.

¹¹ Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni * a vétket.

¹² Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak * haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő * jóakaratja.

¹³ Romlása az ő atyjának a bolond fiú, * és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.

¹⁴ A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól * van pedig az értelmes feleség.

¹⁵ A restség álomba * merít, és a lomha lélek * megéhezik.

¹⁶ A ki megtartja a parancsolatot, megtartja * ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.

¹⁷ Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a * szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.

¹⁸ Fenyítsd meg * a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.

¹⁹ A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.

²⁰ Engedj a * tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

²¹ Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak * tanácsa áll meg.

²² A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság * az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.

²³ Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve * tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.

²⁴ Bemártja a rest az ő * kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.

²⁵ Ha a csúfolót megvered, * az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

²⁶ A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és * megszégyenítő fiú az.

²⁷ Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.

²⁸ A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.

²⁹ A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.

Fejezet 20

¹ A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki * abba beletéved, nem bölcs!

² Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak * rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

³ Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; * valaki pedig bolond, patvarkodik.

⁴ A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

⁵ Mély víz a férfiúnak * elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

⁶ A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de * hű embert, azt ki találhat?

⁷ A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok * az ő fiai ő utána!

⁸ A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt * eltávoztat.

⁹ Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, * tiszta vagyok az én bűnömtől?

¹⁰ A kétféle * font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.

¹¹ Az ő cselekedetiből * ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.

¹² A halló * fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.

¹³ Ne szeresd az álmot, hogy ne * légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.

¹⁴ Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

¹⁵ Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

¹⁶ Vedd el ruháját, mert * kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

¹⁷ Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de * annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.

¹⁸ A gondolatok tanácskozással * erősek; és bölcs vezetéssel folytass * hadakozást.

¹⁹ Megjelenti a titkot, a * ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.

²⁰ A ki az ő atyját vagy * anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

²¹ A mely örökséget először siettetnek, * annak vége meg nem áldatik.

²² Ne mondd: bosszút állok * rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

²³ Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és * a hamis fontok nem jó dolgok.

²⁴ Az Úrtól vannak a férfi * lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?

²⁵ Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, * és a fogadástétel után megfontolni.

²⁶ Szétszórja a gonoszokat a * bölcs király, és fordít reájok kereket.

²⁷ Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a * szívnek minden rejtekét.

²⁸ A kegyelmesség és az * igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.

²⁹ Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az * ősz haj.

³⁰ A kékek * és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig * ható csapások.

Fejezet 21

¹ Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

² Az embernek minden úta * igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

³ Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább * szereti az Úr az áldozatnál.

⁴ A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.

⁵ A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra * van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.

⁶ A hamisságnak * nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

⁷ Az istentelenek * pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

⁸ Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

⁹ Jobb a tető * ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

¹⁰ Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.

¹¹ Mikor a csúfolót büntetik, * az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.

¹² Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

¹³ A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.

¹⁴ A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

¹⁵ Vígasság az igaznak igazat cselekedni; * de ijedelem a hamisság cselekedőinek.

¹⁶ Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

¹⁷ Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

¹⁸ Az igazért váltságdíj * az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.

¹⁹ Jobb lakozni a pusztának * földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.

²⁰ Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

²¹ A ki követi az igazságot és * az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

²² A hősök városába felmegy * a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.

²³ A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja * életét a nyomorúságtól.

²⁴ A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

²⁵ A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem * akarnak dolgozni.

²⁶ Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, * és nem tartóztatja meg adományát.

²⁷ Az istentelenek áldozatja * útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

²⁸ A hazug bizonyság * elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.

²⁹ Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.

³⁰ Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács * az Úr ellen.

³¹ Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré * a megtartás!

Fejezet 22

¹ Kivánatosb a jó hírnév * nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

² A gazdag * és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi.

³ Az eszes meglátja a * bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

⁴ Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség * és élet.

⁵ Tövisek és tőrök vannak a gonosznak útában; a ki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

⁶ Tanítsd a * gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

⁷ A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.

⁸ A ki * vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik.

⁹ Az irgalmas * szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek.

¹⁰ Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

¹¹ A ki szereti a szívnek * tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

¹² Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

¹³ A rest * azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

¹⁴ Mély verem az idegen asszonyoknak * szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

¹⁵ A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés * vesszeje messze elűzi ő tőle azt.

¹⁶ A ki elnyomja a * szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre jut.

¹⁷ Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

¹⁸ Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

¹⁹ Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

²⁰ Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

²¹ Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek.

²² Ne rabold ki a * szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

²³ Mert az Úr * forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja.

²⁴ Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj;

²⁵ Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak.

²⁶ Ne légy azok közt, a kik * kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

²⁷ Ha nincs néked miből megadnod; miért vegye el a * te ágyadat te alólad?

²⁸ Ne bontsd el * a régi * határt, melyet csináltak a te eleid.

²⁹ Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? * A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.

Fejezet 23

¹ Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.

² És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

³ Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.

⁴ Ne fáraszd magadat ebben, * hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg.

⁵ Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!

⁶ Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;

⁷ Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

⁸ A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

⁹ A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja * a te beszédidnek bölcseségét.

¹⁰ Ne mozdítsd meg * a régi * határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

¹¹ Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő * ügyöket ellened!

¹² Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

¹³ Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt * vesszővel, meg nem hal.

¹⁴ Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.

¹⁵ Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a * lelkem nékem is.

¹⁶ És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

¹⁷ Ne irígykedjék a te szíved * a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;

¹⁸ Mert ennek * bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

¹⁹ Hallgass * te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

²⁰ Ne légy azok közül való, a kik borral * dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

²¹ Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

²² Hallgasd a * te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

²³ Szerezz * igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

²⁴ Igen örül az igaznak * atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz.

²⁵ Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd.

²⁶ Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.

²⁷ Mert mély * verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

²⁸ És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

²⁹ Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

³⁰ A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

³¹ Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,

³² Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

³³ A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol * gonoszságot.

³⁴ És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

³⁵ Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

Fejezet 24

¹ Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj * azokkal lenni.

² Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő * ajkaik.

³ Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.

⁴ És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

⁵ A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.

⁶ Mert az eszes tanácsokkal * viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

⁷ Magas a bolondnak a * bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.

⁸ A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.

⁹ A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.

¹⁰ Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.

¹¹ Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, * és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

¹² Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az * ő cselekedetei szerint fizet.

¹³ Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

¹⁴ Ilyennek * ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

¹⁵ Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!

¹⁶ Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél * azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.

¹⁷ Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; * és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

¹⁸ Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.

¹⁹ Ne gerjedj haragra * a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

²⁰ Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke * kialszik.

²¹ Féld az Urat, fiam, és a * királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.

²² Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

²³ Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni * az ítéletben * nem jó.

²⁴ A ki azt mondja az istentelennek: igaz * vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

²⁵ A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

²⁶ Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

²⁷ Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd * a házadat.

²⁸ Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?

²⁹ Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek * az embernek az ő cselekedete szerint.

³⁰ A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.

³¹ És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.

³² Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:

³³ Egy kis * álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

³⁴ És így jő el, mint az útonjáró, a * te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

Fejezet 25

¹ Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

² Az Istennek tisztességére van a dolgot * eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

³ Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

⁴ Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

⁵ Távolítsd el * a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.

⁶ Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;

⁷ Mert jobb, ha azt mondják * néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid.

⁸ Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

⁹ A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;

¹⁰ Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

¹¹ Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!

¹² Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.

¹³ Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív * követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.

¹⁴ Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

¹⁵ Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd * megtöri a csontot.

¹⁶ Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, * hogy ki ne hányd azt.

¹⁷ Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.

¹⁸ Pőröly * és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.

¹⁹ Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

²⁰ Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a * bánatos szívű ember előtt.

²¹ Ha éhezik, a ki téged * gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

²² Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.

²³ Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.

²⁴ Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a * háborgó asszonynyal, és közös házban.

²⁵ Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze * földről való jó hírhallás.

²⁶ Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.

²⁷ Igen sok mézet enni nem * jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?

²⁸ Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő * lelkén!

Fejezet 26

¹ Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

² Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

³ Ostor * a lónak, fék a szamárnak; és vessző * a bolondok hátának.

⁴ Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

⁵ Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

⁶ A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

⁷ Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

⁸ Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.

⁹ Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.

¹⁰ Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

¹¹ Mint az eb * megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

¹² Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed * legyen, hogynem mint a felől!

¹³ Azt mondja a rest: ordító oroszlán van * az úton! oroszlán van az utczákon!

¹⁴ Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest * az ő ágyában.

¹⁵ Ha a rest * az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

¹⁶ Bölcsebb a rest a maga * szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

¹⁷ Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.

¹⁸ Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

¹⁹ Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

²⁰ Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, * megszűnik a háborgás.

²¹ Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember * a patvarkodásnak felgyujtására.

²² A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív * belsejét.

²³ Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

²⁴ Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.

²⁵ Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

²⁶ Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.

²⁷ A ki vermet ás másnak, * abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

²⁸ A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.

Fejezet 27

¹ Ne dicsekedjél a holnapi * nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.

² Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

³ Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

⁴ A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

⁵ Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

⁶ Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; * és temérdek a gyűlölőnek csókja.

⁷ A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.

⁸ Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.

⁹ Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.

¹⁰ A te barátodat, * és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

¹¹ Légy bölcs fiam, * és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

¹² Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az * esztelenek neki mennek, kárát vallják.

¹³ Vedd el a ruháját, mert * kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

¹⁴ A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

¹⁵ A sebes záporeső idején való szüntelen * csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

¹⁶ Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.

¹⁷ Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.

¹⁸ Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.

¹⁹ Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.

²⁰ Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek * szemei meg nem elégednek.

²¹ Mint az ezüst * a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.

²² Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő * bolondsága.

²³ Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

²⁴ Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?

²⁵ Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:

²⁶ Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,

²⁷ És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

Fejezet 28

¹ Minden istentelen * fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

² Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.

³ A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.

⁴ A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.

⁵ A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

⁶ Jobb a szegény, a ki jár * tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.

⁷ A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a * dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.

⁸ A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, * a ki könyörül a szegényeken.

⁹ Valaki elfordítja az ő fülét * a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

¹⁰ A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe * maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.

¹¹ Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.

¹² Mikor örvendeznek az * igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.

¹³ A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja * és elhagyja, irgalmasságot nyer.

¹⁴ Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.

¹⁵ Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.

¹⁶ Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.

¹⁷ Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.

¹⁸ A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.

¹⁹ A ki munkálja az ő földét, * megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.

²⁰ A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen * akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

²¹ Személyt * válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.

²² Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.

²³ A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.

²⁴ A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

²⁵ A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.

²⁶ A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.

²⁷ A ki ád a szegénynek, * nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

²⁸ Mikor felemeltetnek az istentelenek, * elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, * öregbülnek az igazak.

Fejezet 29

¹ A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

² Mikor öregbülnek az igazak, * örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

³ A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő * atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti * a vagyont.

⁴ A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

⁵ A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

⁶ A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

⁷ Megérti az igaz * a szegényeknek ügyét; az istentelen * pedig nem tudja megérteni.

⁸ A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

⁹ Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

¹⁰ A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

¹¹ Az ő egész indulatját * előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

¹² A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

¹³ A szegény és az * uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

¹⁴ A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke * mindörökké megáll.

¹⁵ A vessző és dorgálás * bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

¹⁶ Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét * megérik.

¹⁷ Fenyítsd meg a te * fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

¹⁸ Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh * mely igen boldog!

¹⁹ Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

²⁰ Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több * reménység van, hogynem a felől!

²¹ A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

²² A haragos * háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

²³ Az embernek kevélysége * megalázza őt; az alázatos pedig * tisztességet nyer.

²⁴ A ki osztozik a lopóval, * gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

²⁵ Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

²⁶ Sokan * keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

²⁷ Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Fejezet 30

¹ Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

² Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

³ És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

⁴ Kicsoda ment fel az égbe, * hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

⁵ Az Istennek teljes beszéde * igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

⁶ Ne tégy * az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

⁷ Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.

⁸ A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő * eledellel.

⁹ Hogy megelégedvén, meg ne * tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

¹⁰ Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.

¹¹ Van oly nemzetség, a ki az ő atyját * átkozza, és az ő anyját nem áldja.

¹² Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt * tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.

¹³ Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

¹⁴ Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, * és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.

¹⁵ A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen * nem mondják: elég;

¹⁶ A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!

¹⁷ A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

¹⁸ E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

¹⁹ A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

²⁰ Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

²¹ Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

²² A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

²³ A gyűlölt asszony alatt, * ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.

²⁴ E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

²⁵ A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik * nyárban a magok eledelét;

²⁶ A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán * csinálják az ő házokat;

²⁷ Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

²⁸ A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

²⁹ Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.

³⁰ Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;

³¹ A harczra felékesített * ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

³² Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: * kezedet szájadra vessed.

³³ Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

Fejezet 31

¹ Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja.

² Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

³ Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a * királyok eltörlőinek.

⁴ Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a * bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.

⁵ Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

⁶ Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort * a keseredett szívűeknek.

⁷ Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

⁸ Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak * veszedelemre.

⁹ Nyisd meg a te szádat, ítélj * igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!

¹⁰ Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal * felülhaladja az igazgyöngyöket.

¹¹ Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

¹² Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.

¹³ Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

¹⁴ Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.

¹⁵ Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.

¹⁶ Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.

¹⁷ Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.

¹⁸ Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.

¹⁹ Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

²⁰ Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.

²¹ Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

²² Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.

²³ Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

²⁴ Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.

²⁵ Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő * napnak.

²⁶ Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

²⁷ Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek * étkét nem eszi.

²⁸ Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:

²⁹ Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

³⁰ Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

³¹ Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő * cselekedetei!