Biblia

Fejezet 1

¹ Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, * és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:

² Kegyelem * néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

³ Áldott * az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden * vígasztalásnak Istene;

⁴ A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, * hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

⁵ Mert a mint * bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, * úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.

⁶ De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, * mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.

⁷ Tudván, hogy * a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.

⁸ Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában * esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

⁹ Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk * mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:

¹⁰ A ki ilyen nagy halálból * megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;

¹¹ Velünk együtt munkálkodván * ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.

¹² Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, * hogy isteni őszinteséggel * és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem * Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.

¹³ Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;

¹⁴ A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy * dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.

¹⁵ És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;

¹⁶ És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

¹⁷ Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

¹⁸ De hű az Isten, * hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.

¹⁹ Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.

²⁰ Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

²¹ A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít * és * megken minket, az Isten az;

²² A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta * a mi szíveinkbe.

²³ Én pedig az Istent hívom bizonyságul * az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.

²⁴ Nem hogy uralkodnánk a * ti hiteteken, hanem munkatársai * vagyunk a ti örömeteknek; mert * hitben állotok.

Fejezet 2

¹ Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.

² Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?

³ És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam * azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

⁴ Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.

⁵ Ha pedig valaki * megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.

⁶ Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:

⁷ Annyira, hogy * éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.

⁸ Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta * szeretetet.

⁹ Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek * vagytok-é?

¹⁰ A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a * Sátán:

¹¹ Mert jól ismerjük az ő * szándékait.

¹² Mikor pedig Troásba * mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem * az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;

¹³ Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.

¹⁴ Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi * általunk.

¹⁵ Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, * mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;

¹⁶ Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda * alkalmatos?

¹⁷ Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; * hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.

Fejezet 3

¹ Elkezdjük-é ismét * ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?

² A mi levelünk ti vagytok, * beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

³ A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem * tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

⁴ Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által * van.

⁵ Nem mintha magunktól * volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; * ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az * Istentől van:

⁶ A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem * léleké; mert a betű megöl, * a lélek * pedig megelevenít.

⁷ Ha pedig a halálnak * betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes * orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:

⁸ Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

⁹ Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság * szolgálata?

¹⁰ Sőt a dicsőített nem is dicsőséges * ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.

¹¹ Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, * a mi megmarad.

¹² Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal * szólunk;

¹³ És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, * hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

¹⁴ De megtompultak az ő elméik. Mert * ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, * mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

¹⁵ Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.

¹⁶ Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a * lepel.

¹⁷ Az Úr pedig a * Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

¹⁸ Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal * szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.

Fejezet 4

¹ Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban * vagyunk, a mint a * kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;

² Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, * és nem is hamisítjuk meg * az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

³ Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, * a kik elvesznek:

⁴ A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki * az Isten képe.

⁵ Mert nem * magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus * Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.

⁶ Mert az Isten, * a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi * szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

⁷ Ez a kincsünk * pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól * való.

⁸ Mindenütt nyomorgattatunk, * de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk * kétségbe;

⁹ Üldöztetünk, de * el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;

¹⁰ Mindenkor testünkben hordozzuk az * Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.

¹¹ Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra * adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

¹² Azért a halál * mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.

¹³ Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem * és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;

¹⁴ Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr * Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek * együtt előállít.

¹⁵ Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva * sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.

¹⁶ Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol * is, a belső mindazáltal * napról-napra újul.

¹⁷ Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk * igen-igen nagy örök * dicsőséget szerez nékünk;

¹⁸ Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert * a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Fejezet 5

¹ Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk * elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké * való házunk a mennyben.

² Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi * mennyei hajlékunkat;

³ Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!

⁴ Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje * azt az élet.

⁵ A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát * is adta minékünk.

⁶ Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben * lakván, távol vagyunk az Úrtól.

⁷ (Mert hitben * járunk, nem látásban * );

⁸ Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és * elköltözni az Úrhoz.

⁹ Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, * néki kedvesek legyünk.

¹⁰ Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus * ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék * a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

¹¹ Ismervén tehát az Úrnak * félelmét, embereket térítünk, * Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.

¹² Mert nem ajánljuk ismét magunkat * néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való * dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.

¹³ Ha azért bolondok vagyunk, * Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.

¹⁴ Mert a Krisztusnak szerelme * szorongat minket,

¹⁵ Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, * tehát mindazok meghaltak; és azért * halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.

¹⁶ Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.

¹⁷ Azért ha valaki * Krisztusban van, új teremtés az; a régiek * elmúltak, ímé, újjá lett minden.

¹⁸ Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus * által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

¹⁹ Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, * és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.

²⁰ Krisztusért járván tehát követségben, * mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

²¹ Mert azt, a ki bűnt * nem ismert, bűnné tette * értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő * benne.

Fejezet 6

¹ Mint * együttmunkálkodók intünk * is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

² Mert ő mondja: * Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. *

³ Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a * szolgálatunk ne szidalmaztassék.

⁴ Hanem ajánljuk * magunkat mindenben, mint Isten szolgái; * sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

⁵ Vereségben, * tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.

⁶ Tisztaságban, * tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

⁷ Igazmondásban, * Isten erejében; az * igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; *

⁸ Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;

⁹ Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, * és ím élők; mint ostorozottak, * és meg nem ölöttek;

¹⁰ Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, * de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel * bírók.

¹¹ A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk * kitárult.

¹² Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

¹³ Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) * tárjátok ki ti is szíveteket.

¹⁴ Ne legyetek hitetlenekkel * felemás igában; mert mi szövetsége * van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

¹⁵ És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? * vagy mi köze hívőnek * hitetlenhez?

¹⁶ Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti * az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom * bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.

¹⁷ Annakokáért * menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

¹⁸ És leszek néktek Atyátok, * és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

Fejezet 7

¹ Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi * és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a * mi megszentelésünket.

² Fogadjatok be minket; * senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.

³ Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy * szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.

⁴ Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy * az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.

⁵ Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.

⁶ De az Isten, * a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.

⁷ Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

⁸ Hát ha megszomorítottalak * is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.

⁹ Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

¹⁰ Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre * való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

¹¹ Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

¹² Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.

¹³ Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:

¹⁴ Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.

¹⁵ És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, * hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.

¹⁶ Örülök, hogy mindenképen bízhatom * bennetek.

Fejezet 8

¹ Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a * melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.

² Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.

³ Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejük felett is adakoznak,

⁴ Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be * őket.

⁵ És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából.

⁶ Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.

⁷ Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben * és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek.

⁸ Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.

⁹ Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy * gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti * az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

¹⁰ Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

¹¹ Most hát a cselekvést is * vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, * azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van.

¹² Mert ha a * készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs.

¹³ Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek * pótolja amazoknak fogyatkozását;

¹⁴ Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen;

¹⁵ A mint megvan írva: a ki sokat szedett, * nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.

¹⁶ Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt * a buzgóságot oltotta * értetek a Titus szívébe.

¹⁷ Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.

¹⁸ Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;

¹⁹ Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk * magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre;

²⁰ Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt;

²¹ Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt * is.

²² Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.

²³ Akár Titusról * van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, * Krisztus dicsősége:

²⁴ Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, * bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is.

Fejezet 9

¹ A szentek iránt való szolgálatról felesleges * is néktek írnom.

² Hiszen ismerem a ti készségteket * a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.

³ Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, * hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.

⁴ Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.

⁵ Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.

⁶ Azt mondom pedig: A ki * szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.

⁷ Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót * szereti az Isten.

⁸ Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,

⁹ A mint meg van * írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.

¹⁰ A ki pedig magot * ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, *

¹¹ Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.

¹² Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, * hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;

¹³ A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért.

¹⁴ Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.

¹⁵ Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.

Fejezet 10

¹ Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére * és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos * vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;

² Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.

³ Mert noha testben élünk, de nem test szerint * vitézkedünk.

⁴ Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek * az Istennek, erősségek * lerontására;

⁵ Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

⁶ És készen állván * megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.

⁷ A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga * a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.

⁸ Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem * is a mi hatalmunkkal, a * melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;

⁹ Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim * által.

¹⁰ Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, * és beszéde silány.

¹¹ Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben * is.

¹² Mert nem merjük * magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.

¹³ De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama * mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.

¹⁴ Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.

¹⁵ A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, * de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.

¹⁶ Hogy rajtatok túl * is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.

¹⁷ A ki * pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

¹⁸ Mert nem az a kipróbált, a * ki magát ajánlja, hanem a kit az * Úr ajánl.

Fejezet 11

¹ Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

² Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint * szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.

³ Félek azonban, hogy a miként a kígyó * a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

⁴ Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, * a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

⁵ Mert én azt gondolom, hogy * semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.

⁶ Ha pedig avatatlan * vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.

⁷ Avagy vétkeztem-é, * mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?

⁸ Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam * terhére senkinek.

⁹ Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.

¹⁰ Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.

¹¹ Miért? Hogy nem szeretlek * titeket? Tudja az Isten.

¹² De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; * hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.

¹³ Mert az ilyenek * hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

¹⁴ Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát * világosság angyalává.

¹⁵ Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az * ő cselekedeteik szerint lészen.

¹⁶ Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok * be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

¹⁷ A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,

¹⁸ Mivelhogy sokan * dicsekesznek test szerint, dicsekeszem * én is.

¹⁹ Hisz okosak lévén, örömest eltűritek * az eszteleneket.

²⁰ Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.

²¹ Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.

²² Héberek ők? Én * is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

²³ Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, * több vereség, * több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

²⁴ A zsidóktól ötször kaptam negyvenet * egy híján.

²⁵ Háromszor * megostoroztak, * egyszer megköveztek, háromszor * hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

²⁶ Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem * között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben * pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;

²⁷ Fáradságban és * nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

²⁸ Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek * gondja.

²⁹ Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? * Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

³⁰ Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel * dicsekszem.

³¹ Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki * mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.

³² Damaskusban * Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;

³³ És az ablakon át, kosárban * bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.

Fejezet 12

¹ A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.

² Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott * a harmadik égig.

³ És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten * tudja),

⁴ Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.

⁵ Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel * nem.

⁶ Mert ha dicsekedni akarok, * nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem.

⁷ És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy * gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.

⁸ Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem;

⁹ És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

¹⁰ Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, * üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok * erős.

¹¹ Dicsekedvén, balgataggá * lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, * noha semmi * vagyok.

¹² Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban * és erőkben is.

¹³ Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok * meg nékem ezt az igazságtalanságot!

¹⁴ Ímé harmadízben * is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, * hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.

¹⁵ Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a * ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé * szerettek is engem.

¹⁶ De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem * álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket.

¹⁷ Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é * titeket?

¹⁸ Megkértem Titust, * és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é?

¹⁹ Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat. Az Isten előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért.

²⁰ Mert félek azon, hogy ha odamegyek, * nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, * felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek;

²¹ Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, * a kik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek.

Fejezet 13

¹ Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két * vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.

² Előre megmondtam és előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most * is távollétemben írom azoknak, a kik ezelőtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes;

³ Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erőtelen, hanem erős ti bennetek.

⁴ Mert noha megfeszíttetett * erőtelenségből, mindazáltal * él Istennek hatalmából. És noha mi erőtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejéből ti nálatok.

⁵ Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat * próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus * Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.

⁶ De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.

⁷ Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.

⁸ Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.

⁹ Mert örvendünk, ha mi * erőtelenek vagyunk, ti meg erősek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.

¹⁰ Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben * ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, * a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.

¹¹ Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, * épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben * éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene * lészen veletek.

¹² Köszöntsétek * egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan.

¹³ Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.