Biblia

Fejezet 1

¹ Az Úr igéje, a mely lőn a moreseti Mikeáshoz, * Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felől.

² Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; * az Úr az ő szent templomából!

³ Mert ímé, kijő * az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.

⁴ És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek * pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek.

⁵ A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?

⁶ De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, * szőlő-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom.

⁷ Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; * mert paráznaság béréből gyűjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.

⁸ E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.

⁹ Mert halálosak az ő sebei. Bizony Júdáig * ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.

¹⁰ Gáthban hírül ne adjátok; * sírván ne sírjatok; Beth-le- Afrában porba heveredtem.

¹¹ Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.

¹² Mert beteg lett Marótnak lakosa az ő javai miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.

¹³ Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! * ki a bűnnek kezdője valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei!

¹⁴ Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.

¹⁵ Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsősége!

¹⁶ Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörűséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyű; mert rabságra vitettek el tőled!

Fejezet 2

¹ Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik * ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, és végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá.

² Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét!

³ Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az!

⁴ Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tőlem; hűtelennek osztja ki mezeinket!

⁵ Azért nem lesz néked, a ki mérőzsinórt vessen sors szerint az Úrnak gyülekezetében.

⁶ Ne prófétáljatok! * prófétálnak ők. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat!

⁷ Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az Úrnak lelke, avagy ezek-é az ő cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár?

⁸ A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösről a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedőkről.

⁹ Népem asszonyait kiűzitek boldogságuk házából; kisdedeiktől örökre elveszitek az én dicsőségemet.

¹⁰ Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, a mely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel!

¹¹ Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: * Prédikálok néked borról és részegítő italról, az volna e népnek prófétája.

¹² Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a boczrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt.

¹³ Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és * élükön az Úr!

Fejezet 3

¹ És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!

² Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!

³ A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.

⁴ Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orczáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.

⁵ Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, * békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak.

⁶ Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap * lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.

⁷ És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől.

⁸ Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy * hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.

⁹ Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;

¹⁰ A kik vérrel építitek a * Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!

¹¹ Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, * és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, * és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!

¹² Azért ti miattatok mezővé szántatik * a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé.

Fejezet 4

¹ És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye * a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.

² Pogányok is sokan mennek, * és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.

³ És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; * nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.

⁴ És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.

⁵ Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk * nevében járunk örökkön örökké.

⁶ Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, * és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.

⁷ És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva * mindörökké.

⁸ És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi * hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.

⁹ Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!

¹⁰ Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott * szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek * kezéből.

¹¹ Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!

¹² De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.

¹³ Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.

Fejezet 5

¹ Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálczával verjék arczul Izráel biráját!

² De te, Efratának * Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.

³ Azért odaadja őket, * míg a szűlő szűl, * de az ő atyjafiainak maradékai visszatérnek * Izráel fiaihoz.

⁴ És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az ő Istenének fenséges nevével, és bátorsággal lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.

⁵ És ő a mi békességünk. Ha az Assirus eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút.

⁶ És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az ő kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljő és a mi határunkba lép.

⁷ És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.

⁸ És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki tőle megszabadítson.

⁹ Erőt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.

¹⁰ És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közüled, és elvesztem hadi-szekereidet.

¹¹ És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erősségeidet.

¹² És kivágom kezedből a bűvszereket, és szemfényvesztőid nem lesznek néked.

¹³ És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait.

¹⁴ És kiszaggatom a te berkeidet közüled és elpusztítom a te városaidat.

¹⁵ És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.

Fejezet 6

¹ Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a * halmok.

² Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, * és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az ő népével, és az Izráellel is perbe száll.

³ Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!

⁴ Hiszen felhoztalak Égyiptom földjéről, * és a szolgák házából megváltottalak, és előtted küldém Mózest, Áront és Máriát!

⁵ Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.

⁶ Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?!

⁷ Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!

⁸ Megjelentette néked, * oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

⁹ Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszőt és ki rendeli azt?!

¹⁰ Vannak-é még a gonosznak házában hamissággal gyűjtött kincsek, és ösztövér * véka, a mely útálatos?

¹¹ Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat?

¹² Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az ő szájokban.

¹³ Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bűneid miatt.

¹⁴ Eszel te, de meg nem * elégszel, és benned marad a te éhséged; és gyűjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.

¹⁵ Vetsz te, * de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened magadat olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!

¹⁶ Mert az Omri * parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az ő lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.

Fejezet 7

¹ Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!

² Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. * Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.

³ Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.

⁴ A ki jó közöttök, olyan mint a * tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.

⁵ Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.

⁶ Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.

⁷ De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!

⁸ Ne örülj, én ellenségem! * Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!

⁹ Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő * igazságát.

¹⁰ De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? * Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint * az utcza-sár.

¹¹ Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!

¹² Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.

¹³ És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.

¹⁴ Legeltesd népedet a te vessződdel, * a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!

¹⁵ Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.

¹⁶ Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;

¹⁷ Nyalják a port, * mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!

¹⁸ Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az * irgalmasságban!

¹⁹ Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!

²⁰ Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.