Biblia

¹ Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a * kik gonoszt jegyeznek,

² Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, * hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.

³ S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? * Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?

⁴ Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

⁵ Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom!

⁶ Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.

⁷ De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, * és kigyomlálni sok népeket.

⁸ Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?

⁹ Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, * mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?

¹⁰ Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, * mint Jeruzsálemnek és Samariának,

¹¹ Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?

¹² Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró * szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.

¹³ Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket;

¹⁴ És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!

¹⁵ Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? * Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!

¹⁶ Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése;

¹⁷ És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;

¹⁸ Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, * és lesorvad, mint a sorvadozó;

¹⁹ Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!

²⁰ És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen;

²¹ A maradék * megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez.

²² Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; * az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!

²³ Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.

²⁴ Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;

²⁵ Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre * lészen!

²⁶ És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a * Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.

²⁷ És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.

²⁸ Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;

²⁹ Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak * városa elfut.

³⁰ Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!

³¹ Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;

³² Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!

³³ De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;

³⁴ Az erdő sűrű ágait levágja * vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által.