Biblia

¹ Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;

² És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.

³ És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,

⁴ E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!

⁵ Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.

⁶ A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.

⁷ Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.

⁸ Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai * ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.

⁹ Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;

¹⁰ Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!

¹¹ Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled * pondrók!

¹² Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!

¹³ Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet * hegyén messze északon.

¹⁴ Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

¹⁵ Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!

¹⁶ A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?

¹⁷ A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!

¹⁸ A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,

¹⁹ Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!

²⁰ Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva * sem!

²¹ Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!

²² És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;

²³ És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura.

²⁴ Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:

²⁵ Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, * és terhe válláról eltávozik.

²⁶ Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt * kéz minden népek fölött.

²⁷ Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt?

²⁸ A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés.

²⁹ Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.

³⁰ És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.

³¹ Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, * mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem!

³² És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.