Biblia

¹ Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.

² Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lőnek Moáb leányai az Arnon gázlóin:

³ Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki!

⁴ Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földről a tapodók.

⁵ És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában * egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.

⁶ Hallottuk volt Moáb kevélységét, a * felettébb kevélyét, gőgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését.

⁷ Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir- Háresethnek romjain egészen megtörve.

⁸ Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szőlőjének drága vesszőit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren túlnyúltak.

⁹ Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szőlőjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedről és aratásodról a víg éneklés elmaradt. *

¹⁰ Elvétetett a vígság és öröm * a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.

¹¹ Ezért bensőm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!

¹² És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!

¹³ Ez a beszéd, a melyet szólott az Úr Moáb felől már régen.

¹⁴ És most szól az Úr, mondván: Három esztendő alatt, melyek, mint napszámos esztendői, megaláztatik Moáb dicsősége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erőtelen lészen.