Biblia

¹ Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős * városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!

² Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz * nép, a hűség megőrzője.

³ Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd * azt teljes békében, mivel Te benned bízik;

⁴ Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök * kőszálunk van.

⁵ Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, * megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;

⁶ Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!

⁷ Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az * igaznak útját.

⁸ Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!

⁹ Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak * a földnek lakosai.

¹⁰ Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

¹¹ Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; * és tűz emészti meg ellenségeidet.

¹² Uram! Te adsz nékünk békességet, * hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.

¹³ Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!

¹⁴ A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, * és eltörléd emlékezetöket.

¹⁵ Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a * földnek minden határait.

¹⁶ Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.

¹⁷ Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!

¹⁸ Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének * lakói.

¹⁹ Megelevenednek * halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

²⁰ Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!

²¹ Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, * s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!