Biblia

¹ Jaj Efraim részegei * kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.

² Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: * földhöz veri kezével azt!

³ Lábbal tapodtatik meg * Efraim részegeinek kevély koronája,

⁴ És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, * a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli.

⁵ Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának;

⁶ És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, a kik visszanyomják * a kapuig az ellenséget.

⁷ De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban;

⁸ Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkül.

⁹ Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? * A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?

¹⁰ Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.

¹¹ Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven * fog szólni e néphez,

¹² Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!

¹³ És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak * és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!

¹⁴ Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, * a mely Jeruzsálemben lakik.

¹⁵ Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; * mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!

¹⁶ Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban * egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!

¹⁷ És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek * ragadják el a rejteket.

¹⁸ És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket,

¹⁹ S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;

²⁰ Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor.

²¹ Mert mint a Perázim * hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz.

²² És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást * hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.

²³ Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam', figyeljetek és hallgassátok beszédem'!

²⁴ Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét?

²⁵ Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és * tönkölyt a szélére?

²⁶ Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene.

²⁷ Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a * fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával;

²⁸ A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti.

²⁹ Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és * nagyságos bölcseséget!