Biblia

¹ Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!

² És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.

³ Körülveszlek * táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened.

⁴ És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, * szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded.

⁵ Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.

⁶ A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és * emésztő tűzi lánggal;

⁷ Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják.

⁸ És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.

⁹ Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, * tántorognak, de nem részegítő italtól.

¹⁰ Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, * és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte;

¹¹ És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert * bepecsételtetett.

¹² És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást.

¹³ És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget * hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy * hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:

¹⁴ Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.

¹⁵ Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik * tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát * minket és ki ismer minket?

¹⁶ Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen! *

¹⁷ Nemde kevés idő multán * a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik?

¹⁸ És meghallják ama napon a siketek az írás * beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.

¹⁹ És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak * Izráel Szentjében.

²⁰ Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak * minden őrei,

²¹ Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket * a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.

²² Ezért így szól az Úr * Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája.

²³ Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, * megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.

²⁴ És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot * tanulnak.