Biblia

¹ Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el * fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

² Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!

³ Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a * népségek.

⁴ És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.

⁵ Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont * ítélettel és igazsággal.

⁶ És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme * lesz kincse.

⁷ Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.

⁸ Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt * az emberrel!

⁹ Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, * ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.

¹⁰ Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!

¹¹ Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt * titeket.

¹² A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; * tűzben hamvadnak el.

¹³ Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!

¹⁴ Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk * megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?

¹⁵ A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:

¹⁶ Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize * el nem fogy.

¹⁷ A királyt ékességében látják szemeid; * látnak széles országot.

¹⁸ Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója?

¹⁹ A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető.

²⁰ Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;

²¹ Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át * nem megy.

²² Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!

²³ Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek.

²⁴ És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot * nyer.