Biblia

¹ Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

² Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.

³ Egy szó kiált: A pusztában * készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

⁴ Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.

⁵ És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; * mert az Úr szája szólt.

⁶ Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

⁷ Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; * bizony fű a nép.

⁸ Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

⁹ Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!

¹⁰ Ímé, az Úr Isten * jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.

¹¹ Mint pásztor, * nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

¹² Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, * a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?

¹³ Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, * mint tanácsosa?

¹⁴ Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?

¹⁵ Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!

¹⁶ És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég * az áldozatra.

¹⁷ Minden népek semmik Ő * előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

¹⁸ És kihez hasonlítjátok * az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?

¹⁹ A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;

²⁰ A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert * keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.

²¹ Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

²² Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, * lakásra;

²³ Ki a fejedelmeket * semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

²⁴ Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, * mint polyvát, forgószél ragadja el:

²⁵ Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

²⁶ Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? * Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.

²⁷ Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett * az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

²⁸ Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten * az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

²⁹ Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét * megsokasítja.

³⁰ Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

³¹ De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem * fáradnak el!