Biblia

¹ Ímé az én szolgám, * a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.

² Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.

³ Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, * a törvényt igazán jelenti meg.

⁴ Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak * tanítására.

⁵ Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki * lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:

⁶ Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, * pogányoknak világosságává.

⁷ Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és * a fogházból a sötétben ülőket.

⁸ Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak * nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

⁹ A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom * veletek.

¹⁰ Énekeljetek az Úrnak * új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.

¹¹ Emeljék fel szavokat * a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.

¹² Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.

¹³ Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt * vesz.

¹⁴ Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!

¹⁵ Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.

¹⁶ A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem * hagyom.

¹⁷ Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban * bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!

¹⁸ Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!

¹⁹ Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? * és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?

²⁰ Sokat láttál, * de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.

²¹ Az Úr igazságáért azt * akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.

²² De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!

²³ Ki veszi ezt * közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!

²⁴ Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr- é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?

²⁵ Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem * tért eszére!