Biblia

¹ És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!

² Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, * ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.

³ Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.

⁴ Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: * embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:

⁵ Ne félj, * mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.

⁶ Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,

⁷ Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!

⁸ Hozd ki a vak * népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!

⁹ Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet * közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.

¹⁰ Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, * a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!

¹¹ Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!

¹² Én hirdettem, * és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.

¹³ Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja * azt meg?

¹⁴ Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és * leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.

¹⁵ Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.

¹⁶ Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, * és a hatalmas vizeken ösvényt,

¹⁷ A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél * elhamvadának!

¹⁸ Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!

¹⁹ Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben * folyóvizeket.

²⁰ Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.

²¹ A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!

²² És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!

²³ Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.

²⁴ Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.

²⁵ Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat * enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!

²⁶ Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!

²⁷ Az első atyád * vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!

²⁸ Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!