Biblia

¹ És most hallgass Jákób, * én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.

² Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, * én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!

³ Mert vizet öntök * a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.

⁴ És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.

⁵ Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét * említi.

⁶ Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok * az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.

⁷ És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.

⁸ Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! * Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!

⁹ A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem * látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.

¹⁰ Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ!

¹¹ Ímé, minden barátaik * megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!

¹² A kovács fejszét készít, és munkálkodik * a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.

¹³ Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.

¹⁴ Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel.

¹⁵ Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul;

¹⁶ Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék!

¹⁷ Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!

¹⁸ Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.

¹⁹ És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa- galy előtt?

²⁰ Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt * szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?

²¹ Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.

²² Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert * megváltottalak.

²³ Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát.

²⁴ Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, * és kiszélesítem a földet magamtól;

²⁵ Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.

²⁶ A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!

²⁷ Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!

²⁸ Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!