Biblia

¹ Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét * emlegetik; de nem híven és nem igazán.

² Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!

³ Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,

⁴ Mert tudtam, hogy te * kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:

⁵ Tehát előre megjelentém * néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.

⁶ Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;

⁷ Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.

⁸ Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál * anyád méhétől fogva.

⁹ Nevemért * elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.

¹⁰ Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor * kemenczéjében.

¹¹ Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És * dicsőségemet másnak nem adom.

¹² Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, * én vagyok az első és én az utolsó.

¹³ Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, * mind itt állnak.

¹⁴ Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.

¹⁵ Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.

¹⁶ Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! * És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.

¹⁷ Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.

¹⁸ Vajha figyelmeztél volna * parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;

¹⁹ És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve * orczám elől.

²⁰ Menjetek ki Bábelből, * fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta * az Úr szolgáját, Jákóbot.

²¹ Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. *

²² Nincs békesség, így szól az Úr, * az istenteleneknek!