Biblia

¹ Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek * szőlője van nagyon kövér hegyen;

² Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!

³ Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között!

⁴ Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!

⁵ Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; * elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék;

⁶ És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!

⁷ A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; * és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!

⁸ Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, * és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!

⁹ Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,

¹⁰ Mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.

¹¹ Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után * futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket:

¹² És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem * látják kezeinek cselekedetét.

¹³ Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;

¹⁴ Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői;

¹⁵ És porba hajtatik a * közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak.

¹⁶ És felmagasztaltatik * a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.

¹⁷ És bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!

¹⁸ Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken;

¹⁹ A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, * hogy tudjuk meg.

²⁰ Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!

²¹ Jaj azoknak, a kik * magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!

²² Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;

²³ A kik a gonoszt ajándékért * igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük:

²⁴ Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, * mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.

²⁵ Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja * el nem mult, és keze még felemelve van.

²⁶ És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljőnek.

²⁷ Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;

²⁸ Nyilai élesek, és minden ő kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;

²⁹ Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog * s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tőle;

³⁰ És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ő a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség; és a nap meghomályosodik * a ráborult homályban!