Biblia

¹ Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!

² Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion * fogoly leánya!

³ Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen * váltattok meg!

⁴ Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá * népem először, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá őt ok nélkül.

⁵ És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap * gúnyoltatik.

⁶ Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: * Ímé, itt vagyok!

⁷ Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást * hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!

⁸ Halld őrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont * az Úr!

⁹ Ujjongva énekeljetek * mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.

¹⁰ Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai * Istenünk szabadítását!

¹¹ Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant * ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok.

¹² Mert ne sietséggel jertek ki, * és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!

¹³ Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső * lesz nagyon.

¹⁴ Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:

¹⁵ Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem * beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.