Biblia

¹ Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől * ragadtatik el az igaz;

² Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon * járának.

³ És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának * magva, a ki paráználkodol.

⁴ Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak * magva?

⁵ A kik lángoltok a bálványokért minden * zöld fa alatt, * megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.

⁶ A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é * ezeket?

⁷ Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, * fel is menél oda áldozni áldozatot.

⁸ Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.

⁹ És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat * a sírig.

¹⁰ Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg!

¹¹ Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva?

¹² Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.

¹³ Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, * örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.

¹⁴ És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek * az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról.

¹⁵ Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos * szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

¹⁶ Mert nem örökké * perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.

¹⁷ Mert a telhetetlenségnek * vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.

¹⁸ Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,

¹⁹ Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség * a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!

²⁰ És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.

²¹ Nincs * békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!