Biblia

¹ Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége * rajtad feltámadt.

² Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.

³ És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.

⁴ Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: * mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.

⁵ Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.

⁶ A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit * hirdetik.

⁷ Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth * kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.

⁸ Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok * dúczaikhoz?

⁹ Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.

¹⁰ Az idegenek megépítik * kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.

¹¹ És nyitva lesznek * kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.

¹² Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, * elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.

¹³ A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét * megdicsőítsem.

¹⁴ És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad * talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.

¹⁵ A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.

¹⁶ És szopod a népek tejét, és a királyok * emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.

¹⁷ Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.

¹⁸ Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak * a dicsőséget.

¹⁹ Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, * és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

²⁰ Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak * vége szakad.

²¹ És néped mind * igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.

²² A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.