Biblia

¹ Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam * magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.

² Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos * nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;

³ A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon * szerez jóillatot,

⁴ Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, * a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,

⁵ Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert * szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.

⁶ Ímé, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek * keblökben:

⁷ Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, a kik hegyeken tettek jóillatot * és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem először jutalmokat keblökre.

⁸ Így szól az Úr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek * mindent el!

⁹ És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak * ott!

¹⁰ És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor * völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, a mely engem keresett.

¹¹ Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemről elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,

¹² Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert * hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.

¹³ Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!

¹⁴ Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;

¹⁵ És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más * névvel nevezi,

¹⁶ Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék * az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől.

¹⁷ Mert ímé, új * egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

¹⁸ Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő * népét örömmé.

¹⁹ És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak * és kiáltásnak szava!

²⁰ Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén * ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.

²¹ Házakat * építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.

²² Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly * hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.

²³ Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik * velök megmaradnak.

²⁴ És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én * már meghallgattam.

²⁵ A farkas * és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.