Biblia

¹ De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először * megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.

² A nép, a mely sötétségben * jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!

³ Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, * és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.

⁴ Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint * a Midián napján;

⁵ Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;

⁶ Mert egy gyermek születik nékünk, fiú * adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, * tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

⁷ Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a * Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A * seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

⁸ Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,

⁹ Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:

¹⁰ Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!

¹¹ De az Úr ellenök hozza * Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;

¹² A Sziriabeliek * elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

¹³ Hiszen e nép * nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;

¹⁴ Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy * napon.

¹⁵ A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.

¹⁶ Mert e nép * vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.

¹⁷ Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

¹⁸ Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és * felgomolyg az füst oszlopában.

¹⁹ A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, * és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián * nem könyörül,

²⁰ Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan * karjoknak húsát eszik,

²¹ Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.