Biblia

¹ Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának * és az ő testvérének, Márthának falujából.

² Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente * vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.

³ Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

⁴ Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.

⁵ Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.

⁶ Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.

⁷ Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

⁸ Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a * Júdabeliek, és újra oda mégy?

⁹ Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

¹⁰ De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

¹¹ Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.

¹² Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

¹³ Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

¹⁴ Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

¹⁵ És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!

¹⁶ Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

¹⁷ Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

¹⁸ Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

¹⁹ És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.

²⁰ Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

²¹ Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²² De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

²³ Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

²⁴ Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor * az utolsó napon.

²⁵ Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

²⁶ És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

²⁷ Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, * az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.

²⁸ És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

²⁹ Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

³⁰ Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

³¹ A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

³² Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

³³ Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.

³⁴ És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

³⁵ Könnyekre fakadt Jézus.

³⁶ Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!

³⁷ Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

³⁸ Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

³⁹ Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

⁴⁰ Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

⁴¹ Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

⁴² Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

⁴³ És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!

⁴⁴ És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.

⁴⁵ Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

⁴⁶ De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.

⁴⁷ Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit * cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.

⁴⁸ Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.

⁴⁹ Egy pedig ő közülök, Kajafás, a * ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.

⁵⁰ Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

⁵¹ Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;

⁵² És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.

⁵³ Ama naptól azért azon tanakodának, hogy * őt megöljék.

⁵⁴ Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

⁵⁵ Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.

⁵⁶ Keresék * azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

⁵⁷ A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.