Biblia

¹ A husvét ünnepe * előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.

² És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,

³ Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott * néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,

⁴ Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.

⁵ Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.

⁶ Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

⁷ Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

⁸ Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.

⁹ Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

¹⁰ Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is * tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

¹¹ Tudta * ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!

¹² Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

¹³ Ti engem így hívtok: Mester, * és Uram * . És jól mondjátok, mert az vagyok.

¹⁴ Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

¹⁵ Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.

¹⁶ Bizony, bizony mondom néktek: A * szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.

¹⁷ Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

¹⁸ Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: * A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.

¹⁹ Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.

²⁰ Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit * elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.

²¹ Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul * engem.

²² A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.

²³ Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén * nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.

²⁴ Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?

²⁵ Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

²⁶ Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

²⁷ És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.

²⁸ Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.

²⁹ Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál * vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.

³⁰ Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

³¹ Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.

³² Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.

³³ Fiaim, egy kevés ideig még * veletek vagyok. Kerestek * majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

³⁴ Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást * szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

³⁵ Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

³⁶ Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban * utánam jössz.

³⁷ Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!

³⁸ Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem * háromszor megtagadsz engem.