Biblia

¹ És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;

² És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.

³ És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

⁴ Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

⁵ Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

⁶ Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási * módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.

⁷ Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

⁸ És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

⁹ A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,

¹⁰ És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.

¹¹ Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.

¹² Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,

¹³ Mert közel vala a zsidók * husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.

¹⁴ És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:

¹⁵ És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;

¹⁶ És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.

¹⁷ Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz * való féltő szeretet emészt engem.

¹⁸ Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt * mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?

¹⁹ Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok * le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.

²⁰ Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

²¹ Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. *

²² Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének * az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.

²³ A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.

²⁴ Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,

²⁵ És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi * volt az emberben.