Biblia

¹ A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda * méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.

² Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.

³ Kiméne azért * Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.

⁴ Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;

⁵ És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.

⁶ Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.

⁷ És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.

⁸ Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.

⁹ Mert nem tudják vala még az * írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

¹⁰ Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.

¹¹ Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a * sírba;

¹² És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.

¹³ És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.

¹⁴ És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá * Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.

¹⁵ Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.

¹⁶ Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!

¹⁷ Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz * és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

¹⁸ Elméne * Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.

¹⁹ Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve * Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

²⁰ És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

²¹ Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként * engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.

²² És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:

²³ A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. *

²⁴ Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.

²⁵ Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.

²⁶ És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

²⁷ Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

²⁸ És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

²⁹ Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak * és hisznek.

³⁰ Sok más jelt is mívelt ugyan * Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;

³¹ Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.