Biblia

¹ Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: *

² Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e * jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van * vele.

³ Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan * nem születik, nem láthatja az Isten országát.

⁴ Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

⁵ Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

⁶ A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.

⁷ Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

⁸ A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod * honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.

⁹ Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?

¹⁰ Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

¹¹ Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk * bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.

¹² Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?

¹³ És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a * mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.

¹⁴ És a miképen felemelte Mózes a kígyót * a pusztában, akképen kell az ember Fiának * felemeltetnie.

¹⁵ Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök * élete legyen.

¹⁶ Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, * hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

¹⁷ Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a * világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

¹⁸ A ki hiszen * ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

¹⁹ Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság * e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.

²⁰ Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a * világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;

²¹ A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő * cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

²² Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.

²³ János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és * megkeresztelkedének.

²⁴ Mert János még nem vetteték * a tömlöczbe.

²⁵ Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.

²⁶ És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te * bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.

²⁷ Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, * hanem ha a mennyből adatott néki.

²⁸ Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a * Krisztus, hanem hogy ő * előtte küldettem el.

²⁹ A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.

³⁰ Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.

³¹ A ki felülről * jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből * jött, feljebb való mindenkinél.

³² És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; * és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.

³³ A ki az ő bizonyságtételét * befogadja, az megpecsételte, hogy az * Isten igaz.

³⁴ Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.

³⁵ Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott * mindent.

³⁶ A ki hisz * a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.