Biblia

¹ Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus * Jeruzsálembe.

² Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.

³ Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.

⁴ Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.

⁵ Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.

⁶ Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?

⁷ Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.

⁸ Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, * és járj!

⁹ És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.

¹⁰ Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, * nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!

¹¹ Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.

¹² Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?

¹³ A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.

¹⁴ Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne * vétkezzél, hogy * rosszabbul ne legyen dolgod!

¹⁵ Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.

¹⁶ És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.

¹⁷ Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.

¹⁸ E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, * egyenlővé tévén magát az Istennel.

¹⁹ Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet * önmagától, hanem ha látja * cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.

²⁰ Mert az Atya szereti * a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.

²¹ Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, * megelevenít.

²² Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az * ítéletet egészen a Fiúnak adta;

²³ Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli * a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.

²⁴ Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz * annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem * általment a halálból az életre.

²⁵ Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.

²⁶ Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

²⁷ És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.

²⁸ Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják * az ő szavát,

²⁹ És kijőnek; * a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.

³⁰ Én semmit sem * cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak * akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.

³¹ Ha én teszek * bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.

³² Más az, a ki bizonyságot * tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.

³³ Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot * tett az igazságról.

³⁴ De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.

³⁵ Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.

³⁶ De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek * bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.

³⁷ A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett * rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát * nem láttátok.

³⁸ Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.

³⁹ Tudakozzátok * az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot * tesznek rólam;

⁴⁰ És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek * legyen!

⁴¹ Dicsőséget emberektől nem nyerek.

⁴² De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:

⁴³ Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.

⁴⁴ Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy * Istentől van, nem keresitek?

⁴⁵ Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.

⁴⁶ Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt * ő.

⁴⁷ Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?