Biblia

¹ Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.

² És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.

³ Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

⁴ Közel vala pedig husvét, * a zsidók ünnepe.

⁵ Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, * hogy ehessenek ezek?

⁶ Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.

⁷ Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.

⁸ Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

⁹ Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az * ennyinek?

¹⁰ Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

¹¹ Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.

¹² A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.

¹³ Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.

¹⁴ Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, * a ki eljövendő vala a világra.

¹⁵ Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

¹⁶ Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,

¹⁷ És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.

¹⁸ És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.

¹⁹ Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.

²⁰ Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!

²¹ Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.

²² Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,

²³ De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

²⁴ Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.

²⁵ És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?

²⁶ Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

²⁷ Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, * a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, * az Isten.

²⁸ Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?

²⁹ Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy * higyjetek abban, a kit ő küldött.

³⁰ Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz * tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?

³¹ A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. *

³² Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.

³³ Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

³⁴ Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

³⁵ Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik * soha.

³⁶ De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

³⁷ Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.

³⁸ Mert azért szállottam le * a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak * akaratát, a ki elküldött engem.

³⁹ Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el * ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.

⁴⁰ Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz * ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.

⁴¹ Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.

⁴² És mondának: Nem ez-é * Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?

⁴³ Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

⁴⁴ Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

⁴⁵ Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak * lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.

⁴⁶ Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az * látta az Atyát.

⁴⁷ Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, * örök élete van annak.

⁴⁸ Én vagyok az életnek kenyere.

⁴⁹ A ti atyáitok a mannát ették * a pusztában, és meghaltak.

⁵⁰ Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

⁵¹ Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből * szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.

⁵² Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?

⁵³ Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

⁵⁴ A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete * van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

⁵⁵ Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.

⁵⁶ A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és * én is abban.

⁵⁷ A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.

⁵⁸ Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott * alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

⁵⁹ Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.

⁶⁰ Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?

⁶¹ Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?

⁶² Hát ha meglátjátok az embernek Fiát * felszállani oda, a hol elébb vala?!

⁶³ A lélek az, a mi * megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.

⁶⁴ De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta * Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, * a ki elárulja őt.

⁶⁵ És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet * én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

⁶⁶ Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

⁶⁷ Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?

⁶⁸ Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

⁶⁹ És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, * az élő Istennek Fia.

⁷⁰ Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.

⁷¹ Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.