Biblia

¹ És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.

² És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?

³ Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.

⁴ Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.

⁵ Míg e világon vagyok, e * világ világossága vagyok.

⁶ Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,

⁷ És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.

⁸ A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?

⁹ Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.

¹⁰ Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?

¹¹ Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.

¹² Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.

¹³ Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.

¹⁴ Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.

¹⁵ Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.

¹⁶ Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn * közöttük.

¹⁷ Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.

¹⁸ Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása,

¹⁹ És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?

²⁰ Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:

²¹ De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.

²² Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy * félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.

²³ Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.

²⁴ Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.

²⁵ Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.

²⁶ Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?

²⁷ Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?

²⁸ Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.

²⁹ Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan * való.

³⁰ Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.

³¹ Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja * meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

³² Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.

³³ Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.

³⁴ Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És * kiveték őt.

³⁵ Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

³⁶ Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?

³⁷ Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, * az az.

³⁸ Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.

³⁹ És monda * Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.

⁴⁰ És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?

⁴¹ Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.