Biblia

¹ És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.

² De a harmadik * esztendőben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához,

³ Akkor monda az Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth * Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától?

⁴ És monda Josafátnak: * Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.

⁵ És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde * után.

⁶ És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak.

⁷ És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?

⁸ És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem * jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király!

⁹ És előszólíta az Izráel királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.

¹⁰ És ott ült az Izráel királya * és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük.

¹¹ És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, míg meg nem emészted őket.

¹² És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja.

¹³ A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.

¹⁴ Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az * Úr mondánd nékem.

¹⁵ És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja azt a királynak.

¹⁶ És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az * igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?

¹⁷ És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az ő házához békességben.

¹⁸ És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, * hogy soha jót nékem nem jövendöl, hanem csak rosszat.

¹⁹ És monda Mikeás: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az * Urat az ő székiben ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani.

²⁰ És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.

²¹ Akkor előjőve egy * lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Miképen?

²² És felele: Kimegyek és * hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.

²³ Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

²⁴ Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul * csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tőlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana?

²⁵ És monda Mikeás: Ímé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, * hogy elrejtőzhess.

²⁶ Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza őt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;

²⁷ És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöczbe, és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.

²⁸ Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, * nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!

²⁹ És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád ellen.

³⁰ És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom * ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra.

³¹ Siria királya pedig megparancsolá az ő szekerei harminczkét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedül csak az Izráel királya ellen vívjatok.

³² És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; és reá rohanván vívának ellene. De Josafát elkezdett kiáltani.

³³ Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.

³⁴ Egy ember pedig csak úgy találomra kilövé az ő kézívét, és találá az Izráel királyát * a pánczél és a kapocs között. És ő monda a kocsisának: Fordulj meg és vigy ki engem a táborból, mert megsebesültem!

³⁵ És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és a király az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este felé, és a vér a sebből a szekérbe csorgott.

³⁶ És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember menjen haza a maga városába és földjébe!

³⁷ És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában.

³⁸ És mikor mosták az ő szekerét a Samaria mellett lévő tóban: az * ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.

³⁹ Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek- é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

⁴⁰ És elaluvék Akháb az ő atyáival; és uralkodék ő utána fia, Akházia.

⁴¹ És Josafát, az Asa fia lett királylyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében.

⁴² És Josafát harminczöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.

⁴³ És jára Asának, az ő atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei előtt kedves.

⁴⁴ Csakhogy a magaslatokat * nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.

⁴⁵ És békességben élt Josafát az Izráel királyával.

⁴⁶ Josafátnak egyéb dolgai pedig és az ő ereje, a melylyel cselekedett, és a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?

⁴⁷ A férfi * paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az ő atyjának, Asának idejéből, kiűzte az országból.

⁴⁸ Akkor nem volt király Edomban, hanem csak * helyettes király.

⁴⁹ És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert * a hajók összetörtek * Esiongáberben.

⁵⁰ Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem * akará.

⁵¹ És elaluvék Josafát az ő atyáival; és eltemetteték az ő atyáival az ő atyjának, Dávidnak városában; és az ő fia, Jórám, uralkodék helyette.

⁵² Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig.

⁵³ És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, * a Nébát fiának útján, a ki bűnbe ejté az Izráelt;

⁵⁴ És szolgála a Baálnak, * és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az ő atyja cselekedett. $