Biblia

¹ És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és * Elizeus Gilgálból.

² És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:

³ Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.

⁴ És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba * küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:

⁵ A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.

⁶ Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.

⁷ Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.

⁸ És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a * vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.

⁹ És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.

¹⁰ És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.

¹¹ És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne * Illés a szélvészben az égbe.

¹² Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! * Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,

¹³ És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.

¹⁴ És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté * a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.

¹⁵ És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés * lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig;

¹⁶ És mondának néki: Ímé a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek.

¹⁷ De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt.

¹⁸ És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?

¹⁹ És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.

²⁰ És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.

²¹ Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, * és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.

²² És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.

²³ Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz!

²⁴ És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két * nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.

²⁵ Onnét azután felment a * Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.