Biblia

¹ Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.

² És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

³ Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.

⁴ Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?

⁵ Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg * nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.

⁶ És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.

⁷ És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?

⁸ Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:

⁹ És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.

¹⁰ Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.

¹¹ És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.

¹² És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!

¹³ És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.

¹⁴ Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.

¹⁵ Felele azért néki az Úr, és * monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?

¹⁶ Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?

¹⁷ És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges * dolgokon, a melyek ő általa lettek.

¹⁸ Monda pedig Jézus: Mihez * hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?

¹⁹ Hasonló * a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.

²⁰ És ismét monda: Mihez * hasonlítsam az Isten országát?

²¹ Hasonló * a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.

²² És városokon és falvakon * megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.

²³ Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:

²⁴ Igyekezzetek bemenni a * szoros kapun: mert sokan, * mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.

²⁵ Mikor már a gazda felkél * és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem * tudom honnét valók vagytok ti;

²⁶ Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, * és a mi utczáinkon tanítottál;

²⁷ De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!

²⁸ Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat * pedig kirekesztve.

²⁹ És jőnek napkeletről és napnyugatról, * és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.

³⁰ És ímé vannak utolsók, a * kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.

³¹ Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.

³² És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon * elvégeztetem.

³³ Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

³⁴ Jeruzsálem! * Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és * ti nem akarátok!

³⁵ Ímé pusztán hagyatik néktek a ti * házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: * Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!