Biblia

¹ Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások * ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

² Jobb annak, ha egy * malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.

³ Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik * ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

⁴ És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. *

⁵ És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

⁶ Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a * mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

⁷ Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?

⁸ Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

⁹ Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

¹⁰ Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan * szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

¹¹ És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.

¹² És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos * férfi, kik távol megállának:

¹³ És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

¹⁴ És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a * papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

¹⁵ Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;

¹⁶ És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

¹⁷ Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

¹⁸ Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

¹⁹ És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

²⁰ Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel * láthatólag jő el.

²¹ Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

²² Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

²³ És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: * Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

²⁴ Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától * az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.

²⁵ De előbb sokat kell néki szenvednie és * megvettetnie e nemzetségtől.

²⁶ És miként a Noé * napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

²⁷ Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

²⁸ Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

²⁹ De a mely napon * kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:

³⁰ Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

³¹ Az nap, a ki a háztetőn * lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.

³² Emlékezzetek Lót * feleségére!

³³ Valaki igyekezik * az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

³⁴ Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy * ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

³⁵ Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

³⁶ Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

³⁷ És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda * gyűlnek a saskeselyűk.