Biblia

¹ Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy * mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

² Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

³ Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

⁴ Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

⁵ Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

⁶ Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

⁷ Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

⁸ Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

⁹ Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők * igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

¹⁰ Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik * farizeus, és a másik * vámszedő.

¹¹ A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

¹² Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

¹³ A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

¹⁴ Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, * megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

¹⁵ Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; * mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

¹⁶ De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

¹⁷ Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, * semmiképen nem megy be abba.

¹⁸ És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, * hogy az örökéletet elnyerhessem?

¹⁹ Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

²⁰ A parancsolatokat tudod: * Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

²¹ Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

²² Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy * fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

²³ Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

²⁴ És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek * gazdagságuk van!

²⁵ Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

²⁶ A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

²⁷ Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, * lehetséges az Istennél.

²⁸ És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és * követtünk téged!

²⁹ Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, *

³⁰ A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

³¹ És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a * próféták megírtak.

³² Mert a pogányok * kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

³³ És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

³⁴ Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

³⁵ Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak * ül vala az út mellett koldulván.

³⁶ És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

³⁷ Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

³⁸ És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

³⁹ A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

⁴⁰ És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,

⁴¹ Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

⁴² És Jézus monda néki: Láss, a * te hited téged megtartott.

⁴³ És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.