Biblia

¹ És bemenvén, * általméne Jerikhón.

² És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.

³ És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

⁴ És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

⁵ És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, * hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

⁶ És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.

⁷ És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.

⁸ Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

⁹ Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.

¹⁰ Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és * megtartsa, a mi elveszett.

¹¹ És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.

¹² Monda azért: Egy nemes ember elméne * messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.

¹³ Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.

¹⁴ Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.

¹⁵ És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

¹⁶ Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.

¹⁷ Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál * hív, legyen birodalmad tíz városon.

¹⁸ És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.

¹⁹ Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.

²⁰ És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;

²¹ Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.

²² Monda pedig annak: A te szádból ítéllek * meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;

²³ Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?

²⁴ És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.

²⁵ És mondának néki: Uram, tíz gírája van!

²⁶ És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig * nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.

²⁷ Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!

²⁸ És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén * Jeruzsálembe.

²⁹ És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,

³⁰ Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe * bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

³¹ És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

³² És elmenvén a küldöttek, úgy találák, * a mint nékik mondotta.

³³ És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

³⁴ Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

³⁵ Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, * Jézust reá helyhezteték.

³⁶ És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.

³⁷ Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;

³⁸ Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak * nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

³⁹ És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

⁴⁰ És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak * kiáltani.

⁴¹ És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.

⁴² Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.

⁴³ Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.

⁴⁴ És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ * kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te * meglátogatásodnak idejét.

⁴⁵ És bemenvén a templomba, kezdé * kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,

⁴⁶ Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak * háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

⁴⁷ És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala * őt elveszteni:

⁴⁸ És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.