Biblia

¹ És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és * és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

² És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda * hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

³ Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

⁴ A János * keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?

⁵ Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

⁶ Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta * volt.

⁷ Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.

⁸ És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

⁹ És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember * plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

¹⁰ És annak idején elküldé * szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

¹¹ És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén * és meggyalázván, üresen bocsáták el.

¹² És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

¹³ Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: * talán azt, ha látják, megbecsülik.

¹⁴ De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az * örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

¹⁵ És kivetvén őt a szőlőből, * megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

¹⁶ Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és * a szőlőt * másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!

¹⁷ Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők * megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

¹⁸ Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; * a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

¹⁹ És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

²⁰ Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, * a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.

²¹ Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

²² Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

²³ Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

²⁴ Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

²⁵ Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a * császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

²⁶ És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

²⁷ Hozzá menvén pedig a sadduczeusok * közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,

²⁸ Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az * ő testvérének.

²⁹ Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

³⁰ A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;

³¹ Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

³² Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

³³ A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

³⁴ És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

³⁵ De a kik méltókká tétetnek, hogy ama * világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

³⁶ Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

³⁷ Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének * és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

³⁸ Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.

³⁹ Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

⁴⁰ És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

⁴¹ Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus * Dávidnak fia?

⁴² Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, * ülj az én jobbkezem felől,

⁴³ Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

⁴⁴ Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

⁴⁵ És az egész nép hallására * monda az ő tanítványainak:

⁴⁶ Oltalmazzátok meg magatokat * az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;

⁴⁷ Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan * imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.