Biblia

¹ Elközelgetett pedig a kovásztalan * kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

² És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; * mert féltek a néptől.

³ Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek * neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;

⁴ És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és * a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.

⁵ És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;

⁶ Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

⁷ Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle * öletni a husvéti báránynak;

⁸ És elküldé * Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

⁹ Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

¹⁰ És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.

¹¹ És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

¹² És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

¹³ Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

¹⁴ És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, * és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.

¹⁵ És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:

¹⁶ Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

¹⁷ És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

¹⁸ Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének * gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

¹⁹ És minekutána * a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

²⁰ Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

²¹ De ímé annak * a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

²² És az embernek Fia jóllehet, elmegy, * mint * elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

²³ És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

²⁴ Támada pedig köztük versengés is, * hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

²⁵ Ő pedig monda nékik: A pogányokon * uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.

²⁶ De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.

²⁷ Mert melyik * nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

²⁸ Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én * kísérteteimben;

²⁹ Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

³⁰ Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, * és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

³¹ Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, * mint a búzát;

³² De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.

³³ Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

³⁴ És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz * engem.

³⁵ És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket * erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.

³⁶ Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.

³⁷ Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: * És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

³⁸ Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.

³⁹ És kimenvén, méne az ő szokása szerint az * Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.

⁴⁰ És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

⁴¹ És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

⁴² Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

⁴³ És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.

⁴⁴ És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, * mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

⁴⁵ És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

⁴⁶ És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel * és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

⁴⁷ És mikor még beszéle, ímé * sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.

⁴⁸ Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

⁴⁹ Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?

⁵⁰ És közülök valaki megvágá * a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

⁵¹ Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

⁵² Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy * jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

⁵³ Mikor minden nap veletek voltam a * templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez * a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

⁵⁴ Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap * házába. Péter pedig követi vala távol.

⁵⁵ És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle * ő velök.

⁵⁶ És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!

⁵⁷ Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!

⁵⁸ És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

⁵⁹ És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

⁶⁰ Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt * a kakas.

⁶¹ És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas * szól, háromszor megtagadsz engem.

⁶² És kimenvén Péter, keservesen síra.

⁶³ És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, * csúfolják vala, vervén * őt.

⁶⁴ És szemeit betakarván, arczul csapdosák * őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

⁶⁵ És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.

⁶⁶ És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő * gyülekezetükbe,

⁶⁷ Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

⁶⁸ De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

⁶⁹ Mostantól fogva ül * az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.

⁷⁰ Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

⁷¹ Azok pedig mondának: Mi szükségünk van * még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.