Biblia

¹ A hétnek első napján * pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.

² És a követ a sírról elhengerítve találák.

³ És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

⁴ És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

⁵ És mikor ők megrémülvén a * földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

⁶ Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt * néktek, még mikor Galileában volt,

⁷ Mondván: Szükség * az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

⁸ Megemlékezének azért az ő szavairól.

⁹ És visszatérvén a * sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

¹⁰ Valának pedig * Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

¹¹ De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

¹² Péter azonban felkelvén * elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

¹³ És ímé azok közül ketten * mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

¹⁴ És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

¹⁵ És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

¹⁶ De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

¹⁷ Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

¹⁸ Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

¹⁹ És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

²⁰ És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

²¹ Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

²² Hanem valami közülünk való asszonyok * is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

²³ És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

²⁴ És azok közül némelyek, kik velünk valának, * elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

²⁵ És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

²⁶ Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a * Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

²⁷ És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle * megirattak.

²⁸ Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

²⁹ De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

³⁰ És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

³¹ És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

³² És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá * nékünk az írásokat?

³³ És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

³⁴ Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, * és megjelent Simonnak!

³⁵ És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

³⁶ És mikor ezeket beszélék, megálla maga * Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

³⁷ Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

³⁸ És monda nékik: Miért háborodtatok meg, * és miért támadnak szívetekben okoskodások?

³⁹ Lássátok meg az * én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

⁴⁰ És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

⁴¹ Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

⁴² Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

⁴³ Melyeket elvőn, és előttök * evék.

⁴⁴ És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy * szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

⁴⁵ Akkor * megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

⁴⁶ És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a * halálból harmadnapon:

⁴⁷ És prédikáltatni az * ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

⁴⁸ Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

⁴⁹ És ímé én * elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem * felruháztattok mennyei erővel.

⁵⁰ Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

⁵¹ És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték * a mennybe.

⁵² Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

⁵³ És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és * áldván az Istent. Ámen.