Biblia

¹ Jézus pedig Szent Lélekkel telve, * visszatére a Jordántól, és viteték a * Lélektől a pusztába

² Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

³ És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.

⁴ Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel * él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

⁵ Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,

⁶ És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

⁷ Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

⁸ Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet * imádd, és csak néki szolgálj.

⁹ Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;

¹⁰ Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;

¹¹ És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat * a kőbe.

¹² Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne * kísértsd az Urat, a te Istenedet.

¹³ És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.

¹⁴ Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: * és híre méne néki az egész környéken.

¹⁵ És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.

¹⁶ És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

¹⁷ És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:

¹⁸ Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,

¹⁹ Hogy hirdessem az Úrnak * kedves esztendejét.

²⁰ És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.

²¹ Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.

²² És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?

²³ És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, * itt a te * hazádban is cselekedd meg azokat.

²⁴ Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta * sem kedves az ő hazájában.

²⁵ És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;

²⁶ Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába * az özvegy asszonyhoz.

²⁷ És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából * való Naámán.

²⁸ És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.

²⁹ És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

³⁰ Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.

³¹ És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.

³² És csodálkozának az ő tudományán, * mert beszéde hatalmas vala.

³³ És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől * megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,

³⁴ Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!

³⁵ És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.

³⁶ És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?

³⁷ És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.

³⁸ Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa * pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.

³⁹ És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.

⁴⁰ A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.

⁴¹ Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, * az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, * hogy ő a Krisztus.

⁴² A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; * de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.

⁴³ Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; * mert azért küldettem.

⁴⁴ És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.