Biblia

¹ Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy * a vetések között méne által és az ő tanítványai * gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.

² Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?

³ És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor * megéhezett ő és a kik vele voltak?

⁴ Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, * hanem csak a papoknak?

⁵ És monda nékik: Az embernek Fia ura * a szombatnak is.

⁶ Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze * száradt volt.

⁷ Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.

⁸ Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla.

⁹ Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?

¹⁰ És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik.

¹¹ Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?

¹² És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.

¹³ És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, * a kiket apostoloknak is neveze:

¹⁴ Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,

¹⁵ Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,

¹⁶ Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lőn;

¹⁷ És alámenvén ő velök, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből.

¹⁸ És a kik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának.

¹⁹ És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert * erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.

²⁰ Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti szegények: * mert tiétek az Isten országa.

²¹ Boldogok ti, kik most * éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: * mert nevetni fogtok.

²² Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik * a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.

²³ Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.

²⁴ De jaj néktek, * gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.

²⁵ Jaj néktek, kik beteltetek; * mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.

²⁶ Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.

²⁷ De néktek mondom, kik engem hallgattok: * Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,

²⁸ Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, * és imádkozzatok * azokért, a kik titeket háborgatnak.

²⁹ A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki * a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.

³⁰ Mindennek pedig, a ki * tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

³¹ És a mint * akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

³² Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, * mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.

³³ És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.

³⁴ És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a * kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

³⁵ Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai * lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

³⁶ Legyetek azért irgalmasok, mint a * ti Atyátok is irgalmas.

³⁷ Ne ítéljetek és nem * ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

³⁸ Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.

³⁹ Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem * mindketten a verembe esnek-é?

⁴⁰ Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a * mestere.

⁴¹ Miért nézed pedig a szálkát, a mely * a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?

⁴² Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.

⁴³ Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt * terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.

⁴⁴ Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.

⁴⁵ A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; * és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.

⁴⁶ Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem * mívelitek, a miket mondok?

⁴⁷ Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet * és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.

⁴⁸ Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.

⁴⁹ A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.