Biblia

¹ És mikor * Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül,

² És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely előttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.

³ És ha valaki azt mondja néktek: Miért * teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.

⁴ Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt.

⁵ Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?

⁶ Ők pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket.

⁷ És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá.

⁸ Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.

⁹ A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki * jő az Úrnak nevében!

¹⁰ Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

¹¹ És beméne * Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel.

¹² És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.

¹³ És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.

¹⁴ Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: * Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.

¹⁵ És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;

¹⁶ És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.

¹⁷ És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: * Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig * rablók barlangjává tettétek azt.

¹⁸ És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek * vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán.

¹⁹ És mikor beestveledék, kiméne a városból.

²⁰ Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa * gyökerestől kiszáradott.

²¹ És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.

²² És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.

²³ Mert bizony mondom * néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.

²⁴ Azért mondom néktek: A * mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.

²⁵ És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. *

²⁶ Ha pedig * ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

²⁷ És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek * vala a főpapok és az írástudók és a vének.

²⁸ És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?

²⁹ Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:

³⁰ A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem.

³¹ Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

³² Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, - félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.

³³ Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.