Biblia

¹ És kezde nékik példázatokban beszélni: * Egy ember * szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.

² És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.

³ Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.

⁴ És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.

⁵ És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.

⁶ Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

⁷ Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.

⁸ És megfogván azt, megölék, * és a szőlőn kívül veték.

⁹ Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.

¹⁰ Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. *

¹¹ Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.

¹² És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.

¹³ És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják * őt a beszédben.

¹⁴ Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?

¹⁵ Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.

¹⁶ Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.

¹⁷ És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok * meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.

¹⁸ És jövének * hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván:

¹⁹ Mester, Mózes * azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.

²⁰ Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya.

²¹ És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;

²² És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.

²³ A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.

²⁴ Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?

²⁵ Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.

²⁶ A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki * az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.

²⁷ Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.

²⁸ Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden * parancsolatok között?

²⁹ Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: * Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.

³⁰ Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.

³¹ A második pedig hasonlatos ehhez: * Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

³² Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.

³³ És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint * önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.

³⁴ Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: * Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.

³⁵ És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, * hogy a Krisztus Dávidnak Fia?

³⁶ Hiszen * Dávid maga mondotta a * Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.

³⁷ Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.

³⁸ Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, * a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.

³⁹ És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket:

⁴⁰ A kik az özvegyeknek házát fölemésztik * és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

⁴¹ És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. * Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.

⁴² És egy szegény özvegy asszony is * odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.

⁴³ Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.

⁴⁴ Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.