Biblia

¹ És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.

² És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt.

³ Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.

⁴ Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

⁵ Ő pedig elnézvén * őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.

⁶ Akkor a farizeusok * kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.

⁷ Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,

⁸ És Jeruzsálemből * és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.

⁹ És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.

¹⁰ Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.

¹¹ A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: * Te vagy az Istennek a Fia.

¹² Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.

¹³ Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.

¹⁴ És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,

¹⁵ És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:

¹⁶ Simont, a kinek Péter nevet ada;

¹⁷ És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai; *

¹⁸ És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

¹⁹ És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.

²⁰ Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.

²¹ A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

²² Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki * az ördögöket.

²³ Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?

²⁴ És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

²⁵ És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

²⁶ És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

²⁷ Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén * annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

²⁸ Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:

²⁹ De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, * nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

³⁰ Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan * lélek van benne.

³¹ És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.

³² Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

³³ Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

³⁴ Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.

³⁵ Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.