Biblia

¹ És * ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.

² És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:

³ Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.

⁴ És lőn vetés közben, hogy némely az út * mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.

⁵ Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

⁶ Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.

⁷ Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

⁸ Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.

⁹ És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.

¹⁰ Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

¹¹ Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama * kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,

¹² Hogy * nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.

¹³ És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?

¹⁴ A magvető * az ígét hinti.

¹⁵ Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.

¹⁶ És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,

¹⁷ De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.

¹⁸ A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,

¹⁹ De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. *

²⁰ A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.

²¹ És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? *

²² Mert nincs semmi rejtett dolog, a * mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.

²³ Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

²⁴ És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A * milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.

²⁵ Mert * a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.

²⁶ És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

²⁷ És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. *

²⁸ Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.

²⁹ Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

³⁰ És monda: * Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?

³¹ A mustármaghoz, * a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,

³² És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.

³³ És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.

³⁴ Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.

³⁵ Azután * monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.

³⁶ Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.

³⁷ Akkor nagy szélvihar * támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.

³⁸ Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?

³⁹ És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.

⁴⁰ És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

⁴¹ És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?