Biblia

¹ Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, * a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

² És hat nap * múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;

³ És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.

⁴ És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

⁵ Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

⁶ De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

⁷ És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: * Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.

⁸ És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.

⁹ Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, * hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.

¹⁰ És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?

¹¹ És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?

¹² Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról * megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?

¹³ De * mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van * írva ő felőle.

¹⁴ És mikor * a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.

¹⁵ És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.

¹⁶ Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?

¹⁷ És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.

¹⁸ És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.

¹⁹ Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.

²⁰ És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.

²¹ És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.

²² És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

²³ Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, * minden lehetséges a hívőnek.

²⁴ A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.

²⁵ Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!

²⁶ És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.

²⁷ Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.

²⁸ Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?

²⁹ Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.

³⁰ És * onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.

³¹ Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. *

³² De ők nem * értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.

³³ És elméne * Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?

³⁴ De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a * nagyobb?

³⁵ És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar * lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.

³⁶ És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe * vévén azt, monda nékik:

³⁷ A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, * engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.

³⁸ János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket * űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.

³⁹ Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.

⁴⁰ Mert a ki nincs ellenünk, * mellettünk van.

⁴¹ Mert a ki innotok ád egy pohár vizet * az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.

⁴² A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, * ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.

⁴³ És ha megbotránkoztat * téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.

⁴⁴ A hol az ő férgök meg nem * hal, és tüzök el nem aluszik.

⁴⁵ És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.

⁴⁶ A hol az ő férgök meg nem * hal, és tüzök el nem aluszik.

⁴⁷ És ha a te * szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.

⁴⁸ A hol az ő férgök meg nem * hal, és tüzök el nem aluszik.

⁴⁹ Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat * sóval sózatik meg.

⁵⁰ Jó a * só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.