Biblia

¹ Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a * kalászokat tépni és enni.

² Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad * szombatnapon cselekedni.

³ Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, * mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának?

⁴ Hogyan ment be az Isten házába, és ette * meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak * a papoknak?

⁵ Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot * a templomban és nem vétkeznek?

⁶ Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.

⁷ Ha pedig tudnátok, mi ez: * Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.

⁸ Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.

⁹ És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba.

¹⁰ És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: * Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.

¹¹ Ő pedig monda nékik: * Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?

¹² Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót * cselekedni.

¹³ Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik.

¹⁴ A farizeusok pedig * kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.

¹⁵ Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy * sokaság, és ő meggyógyítja vala mindnyájokat;

¹⁶ És megfenyegeté őket, hogy * őt ismertté ne tegyék;

¹⁷ Hogy * beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:

¹⁸ Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a * kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.

¹⁹ Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.

²⁰ A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.

²¹ És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.

²² Akkor egy vak és néma ördöngőst * hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.

²³ És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?

²⁴ A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: * Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.

²⁵ Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.

²⁶ Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?

²⁷ És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok.

²⁸ Ha pedig én Istennek Lelke * által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.

²⁹ Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és * rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?

³⁰ A ki velem * nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.

³¹ Azt mondom azért néktek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása * nem bocsáttatik meg az embereknek.

³² Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, * annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.

³³ Vagy legyetek jó * fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.

³⁴ Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.

³⁵ A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.

³⁶ De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

³⁷ Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.

³⁸ Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, * jelt akarnánk látni te tőled.

³⁹ Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és * nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.

⁴⁰ Mert a miképen Jónás * három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.

⁴¹ Ninive férfiai * az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.

⁴² Délnek * királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.

⁴³ Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy * az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:

⁴⁴ Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.

⁴⁵ Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja * gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.

⁴⁶ Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé * az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.

⁴⁷ És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.

⁴⁸ Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda * az én anyám; és kik az én testvéreim?

⁴⁹ És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!

⁵⁰ Mert * a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.