Biblia

¹ Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,

² És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel * a halálból, és azért működnek benne az erők.

³ Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, * tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

⁴ Mert ezt mondja vala néki János: Nem * szabad néked ővele élned.

⁵ De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy * prófétát úgy tartják vala őt.

⁶ Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;

⁷ Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.

⁸ A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.

⁹ És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.

¹⁰ És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.

¹¹ És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.

¹² És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.

¹³ És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.

¹⁴ És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, * és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.

¹⁵ Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.

¹⁶ Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.

¹⁷ Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.

¹⁸ Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

¹⁹ És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

²⁰ És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét * teli kosárral.

²¹ A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

²² És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.

²³ És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor * pedig beestveledék, egyedül vala ott.

²⁴ A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

²⁵ Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.

²⁶ És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: * Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.

²⁷ De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

²⁸ Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

²⁹ Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.

³⁰ De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!

³¹ Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, * miért kételkedél?

³² És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

³³ A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

³⁴ És általkelvén, eljutának Genezáret földére.

³⁵ És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;

³⁶ És kérik vala őt, hogy csak * az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.