Biblia

¹ Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:

² Miért hágják át a te tanítványaid a vének * rendeléseit? Mert nem * mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

³ Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

⁴ Mert Isten * parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

⁵ Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.

⁶ És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

⁷ Képmutatók, igazán prófétált felőletek * Ésaiás, mondván:

⁸ Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.

⁹ Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

¹⁰ És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

¹¹ Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, * hanem a mi kijön * a szájból, az fertőzteti meg az embert.

¹² Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

¹³ Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

¹⁴ Hagyjátok őket; * vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

¹⁵ Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.

¹⁶ Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?

¹⁷ Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?

¹⁸ A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.

¹⁹ Mert * a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.

²⁰ Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.

²¹ És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

²² És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.

²³ Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.

²⁴ Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel * házának elveszett juhaihoz.

²⁵ Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!

²⁶ Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

²⁷ Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.

²⁸ Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy * a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.

²⁹ És onnét * távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

³⁰ És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,

³¹ Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták * járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.

³² Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: * Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.

³³ És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?

³⁴ És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk.

³⁵ És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.

³⁶ És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

³⁷ És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.

³⁸ A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

³⁹ És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.