Biblia

¹ És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik * mennyei jelt.

² Ő pedig felelvén, monda * nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.

³ Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit * pedig nem tudjátok?

⁴ E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; * és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.

⁵ És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.

⁶ Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek * a farizeusok és sadduczeusok kovászától.

⁷ Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.

⁸ Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh * kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!

⁹ Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az * ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?

¹⁰ Sem a * négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?

¹¹ Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?

¹² Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.

¹³ Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi * környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?

¹⁴ Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő * Jánosnak, mások * Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

¹⁵ Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?

¹⁶ Simon Péter pedig felelvén, monda: Te * vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

¹⁷ És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem * test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.

¹⁸ De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a * kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

¹⁹ És néked adom a mennyek országának kulcsait; * és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.

²⁰ Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se * mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.

²¹ Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki * Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon * föltámadni.

²² És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.

²³ Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

²⁴ Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni * akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, * és kövessen engem.

²⁵ Mert a ki meg akarja tartani * az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

²⁶ Mert mit használ * az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?

²⁷ Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor * megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.

²⁸ Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, * a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni * az ő országában.